Ladum, a cselszövés, tolvajlás és rablás istene

Ladum az istenek második generációjához tartozik, születésének körülményei az idő homályába vesztek. Csak annyi biztos, hogy van egy testvére, Norja (aki jelenleg Khoor főisten felesége), és egy lánya, Mudal. Ugyan a cselszövés, tolvajlás és rablás istenének tekintik, ám ez kezdetben nem így volt.  A találékonyság, illúziók és fortély isteneként tisztelték, majd a halandó bűnözök egyre nagyobb számban áldoztak neki, egy-egy siker után, ami miatt a többi ember tisztelete irányába megcsappant, majd el is tűnt. Emiatt van az, hogy Ladum templomai mára csupán elhagyatott romok, amik a régmúltból maradtak hátra. Előfordul ugyan, hogy néhány banditatáborban találhat az ember egy oltárt, ahol a zsákmány egy részét felajánlják számára a további sikerekért. Ezek után nem meglepő, ha a halandókat különféle katasztrófákkal bünteti. Azonban ő továbbra sem tartozik a rossz szándékú istenek közé. Semleges, ha egy cseles próba, választás elé állítja az embereket, melyek a választástól függően lehetnek jók vagy rosszak. Ám ha sikeresen teljesítik, azt jutalomban részesíti. Ugyanakkor, ha elbuknak, a következmények súlya sem lesz kisebb. Előfordulhatnak olyan esetek is, hogy egyszerűen csak betér egy kártyabarlangba, hogy saját szórakozására megkopasszon mindenkit.

Ladum valódi alakját csak az istenek ismerik, ez alól csak egyetlen ember kivétel, Freya, a felesége, akit halhatatlanná tett és felemelte maga mellé. A halandók előtt, ha meg is mutatkozik, mindig más testben teszi azt.

Két előre nyújtott nyitott kéz. Egyik tenyéren egy tőr, a másikon egy érme pihen.

Egyszer egy heves kártyaparti után, melyből természetesen győztesként és teli zsebekkel távozott, a kocsma előtt meglátott egy a porban heverő leányt. Ruhája szakadt volt, testét hegek borították, volt köztük friss és régi is. Az emberek csak kerülgették a szerencsétlen teremtést. Ladum odalépett hozzá, felemelte, és visszatért vele a kocsmába. Szobát kért maguknak, ahol a lányt pihenni kívánta hagyni. De a rémült lány nem akarta elengedni megmentője kezét. Mintha még mindig attól tartana, életének megkeserítője próbálja megtalálni. Az isten végül ott maradt a lánynál, aki csak úgy tudott elaludni, hogy fogta a férfi kezét. Ahogy várakozott, végül ő maga is elaludt. Mikor kinyitotta a szemét, a lány nem volt sehol, sem a nyereménnyel teli erszénye. ” Sikerült meglopnia, ügyes!” -gondolta magában az isten. A tolvajlás istene némi szégyenérzet mellett tovább állt, ám kíváncsiságból megfigyelte a lányt. Mint kiderült, a bántalmazójához tért vissza, csak a pénzt akarta kicsalni az emberekből, ami sikerült is neki, csak azt nem tudta, hogy a pénz nagy része csupán illúzió, amit Ladum készített, felkészülve arra az esetre, ha veszítene. A férfi a kevés zsákmány miatti haragtól vezérelve bántalmazni kezdte a lányt. Az isten nem bírta nézni. Elvégre kiérdemelte a jutalmát, ezért ismét a lány segítségére sietett.  Ezután biztos helyre vitte és mivel szerette volna megismerni a lányt, aki átverte és meglopta, egy darabig vele maradt. Végül egymásba szerettek és a sors megajándékozta őket egy gyermekkel. Ám Freya teste legyengült a várandóság alatt, ezért Ladum halhatatlanságot ajándékozott neki és az istenek birodalmába vitte. Ott szülte meg gyermeküket, Mudalt.

Egyszer egy csaló, aki hamis orvosságokat árulva járt városról városra, kicsalta egy betegeskedő fiú szüleiből az utolsó garast is. Ami nem nagy bűn, és nem is keltette fel az isten figyelmét. Ám a kotyvalék, amit eladott, nemcsak, hogy nem segített, de még rontott is az állapotán. A feldühödött apa természetesen ment számon kérni a magát orvosnak valló férfit. A férfi védte magát, hogy az ő orvossága tényleg használ. Végül a heves vitájuk közben már nem tudott jobbat kitalálni a leendő vásárlói előtt, ezért a következőt mondta: ”Bizonyára Ladum isten űzött veletek szörnyű tréfát és ő cserélte ki a fiolában található főzetet.” Mikor ezt az isten meghallotta, rögvest a helyszínen termett. Mondta a férfinak, hogy hozza elé a fiát, s a férfi így tett. A fiúban már alig égett az élet lángja, mikor Ladum elé vitték. Az isten odasétált a közeli kocsmához, ahonnét az emberek kijöttek a kíváncsiságuk miatt. Elvette az egyik vendég kupáját, a benne található sört a földre öntötte. Ezután a szökőkúthoz ment és megmerítette a vízben. Odalépett a fiúhoz, majd megitatta vele. Kezdetben nehezen ment neki az ivás is, de ahogy egyre feljebb emelkedett a kezében a kupa, úgy tért vissza a fiúba az élet. Egyszerre húzta le az egészet. Majd visszalépett a vízhez, újra engedett bele vizet, de most alig pár kortynyit engedett csak bele: ”Neked csak ennyit kell meginnod!” - nyújtotta a kupát a csalónak. A férfi nem tehetett mást, félve, de megitta a tartalmát. Nem érzett semmi változást. ”Ezután soha nem hazudhatsz az embereknek és mocskolhatod be a nevem.” Mikor a férfi próbált beszélni, többé egy szó sem jött ki a száján. A következő pillanatban az isten eltűnt, a földön hagyva a kupát, teli a legízletesebb sörrel. Ezzel hálálva meg a kocsmából kijövő embernek, hogy kölcsönadta neki.