by 
Crion
Bár Khoor és Norja fia, maga Crion úgy érzi, hogy nem tartozik számadással isteni szüleinek, mivel nem igazán szívleli őket. Crion nem éppen egy szerelemgyerek, hiszen Khoor és Norja csak azért kapcsolható össze, hogy továbbvigyék az isteni vérvonalat (de különben Khoor sem szereti Norját). Amiért Khoor és Norja egybeköthető, az egyedül annak köszönhető, hogy az istenek között Norja volt a legpotenciálisabb és legerősebb ahhoz, hogy Khoor továbbvigye vérét.
Crion az egyetlen olyan isten, kinek születését nem befolyásolták más istenek. Születésének körülményeiről nem sokan tudnak, a halandók körében például az is ritka, ha valaki hallott már Crion nevéről.
Haja kékesfekete, szemei pedig felemásak: az egyik kék, másik zöld.
Crion a kezdetektől fogva úgy érezte, hogy rossz helyre született, mivel a két gonosz szülő ellenére is másfelé húzta a szíve. Nem foglalkozott, és nem is akart becsatlakozni az istenek háborújába, mivel úgy gondolta, hogy teljesen felesleges időpocsékolás a halandókból hasznot húzni, másrészről szerinte minden más isten ostoba. Megvetette a szokásaikat, azt, hogy felemelnek egy halandót csak azért, hogy bábként rángassák és szolgálják őket. Éppen ezért mondhatjuk azt, hogy Crion nem fogad senkit sem szívesen. Nem csak halandót, de még istent sem igazán. Egyedül Jielarth közelében mutatkozott; hogy miért, az lentebb kiderül.
Mindent maga szeret csinálni, önmagában egy egyszemélyes hadsereg. Teljesen elzárkózott a többiektől, hideg lett és magányos. Talán éppen azért nem találta a helyét a többi istenség között, mert magas fokú intelligenciával áldotta meg Adtos, a sors istene, és tudását nem kívánta megosztani a többiekkel. Bár Crion valóban a legfiatalabb az istenek között, mégis ő áll legközelebb a világ összes tudásához – talán kíváncsi és érdeklődő természete miatt.
Khoor és Norja nem igazán foglalkoztak vele, mivel köztudott, hogy a legtöbb isten nem önmaga neveli gyermekét, legfőképp nem a főistenek. Criont a kezdetek óta Jielarth isten nevelte és tanította, ezért nem tudhatnak róla a halandók. Jielarth jól elrejtette a fiút, Crion pedig tisztelte mesterét, aki mindenre megtanította. Crion úgy mondja, „Sajnos a bolondok uralják a világot.” Bár tudja, hogy önmaga lerendezhetné az istenek közti vitát és háborút, mégsem lép, mert unalmas lenne a marcangolások nélkül a világ. Gyakran figyeli az emberek világát, és azoknak tetteit, de semmi sem ragadja meg igazán a tekintetét, mert mindent olyan hétköznapinak talál.
Crion Khoor és Norja jóvoltából a sötétség és halál főistene, képes arra, hogy egy csettintéssel megváltoztassa az időjárást, a napszakokat felcserélje, elvegyen egy emberi életet vagy visszaadja azt. De mint minden, ez is unalmas számára. Nem szereti kihasználni isteni képességeit, éppen ezért gyakran tünteti fel magát az emberek közt egyszerű halandóként, aki csakis vészhelyzetekben használ képességeket, de különben úgy jár el, mint egy egyszerű harcos.
Nehéz átjutni a védelmén, révén, hogy ő a legerősebb isten, és senki sem tudja felvenni vele a harcot. Egy láthatatlan üvegfal veszi körbe, amit ha megszilárdít maga körül, nem érzi az időjárás viszontagságait (hideg, meleg), nem hatol át rajta penge vagy mágia.
Jielarthnak nem egyszer gyűlt meg vele a baja, mivel a tanítások alatt Crion nem tudta visszafogni a hirtelen dühkitöréseit, s gyakorta az lett a végeredménye, hogy két bolygó ütközött és kataklizmát hozott létre az űrben, vagy a Napok helyén egy fekete lyuk jött létre. Nem csoda, hogy Crion Jielarthoz fordult, mivel az még vissza tudta fordítani az időt, hogy semmisnek tűnjenek ezek a „balesetek”.
Crion mivel magányosnak és önmagában egyedinek érezte magát, nem talált társra. Egy alkalommal részt vett az emberek egy háborújában nem is olyan rég, ahol találkozott egy lánnyal. A lány olyan gyámoltalannak tűnt és érdekesnek Crion szemében. Úgy tűnt, mintha benne lelte volna meg a másik felét, pedig még csak nem is ismerte. Nem félt szembeszállni Crionnal (sem az erejével, sem az intelligenciájával). A lány szülei haldokoltak, Crion pedig segíteni akart rajta – első alkalommal egy emberen. A leány azonban nem engedte mondván, hogy „Mit ér az örök lét, ha végig kell nézned, hogyan hull el melletted mindenki, akit szeretsz? Miért nézném végig a háborúkat, és a fajok bukását? Ha halhatatlan lennék, el kell tűrnöm a végtelent, és nem tudnám, mit kezdjek magammal. Egyedül érezném magam. Azért jó a halandó élet, mert meg vannak számlálva a napjaid, és tudod, hogy kevés időd van arra, hogy mindent véghezvigyél. Éppen ezért tettre kész vagy. Mindig.”
Crion új dolgot tanult egy halandótól, és ez tetszett neki. Nem tudott vele vetekedni, s szinte azonnal beleszeretett a lányba. Nemcsak, hogy okos volt, de gyönyörű is. Akkor történt, hogy Crion először és utoljára vett magához egy halandót, hogy taníthassa.
Sokszor volt mellette, de egyszer magára hagyta. Amikor épp nem figyelt, Liseys-t elrabolták és már majdnem kivégezték, amikor Crion a legutolsó pillanatban megjelent, s puszta kézzel megállította a kard pengéjét és a hóhérba döfte. Senki sem látta azt a pillanatot, hiszen másodpercek töredéke volt csupán. Crion Liseys-t Hisurba vitte a Magányos Hegycsúcsra. Nem volt sok ideje hátra, mivel Liseys haldokolt. Crion arra kérte a lányt, hogy fogadja el tőle a halhatatlanságot, mert nem tudna sose megbocsájtani magának, ha baja esne. Liseys végül nehezen beleegyezett, Crion pedig felemelte magához szerelmét. Liseys ennek ellenére még mindig a halandók közt tevékenykedik.
Crion az ő hatására szeretne Anamúrhoz csatlakozni.
(Liseys)
Az idézésekre ritkán válaszol, főleg mivel nem sokan tudnak róla. Ha valaki lát egy fekete hollót, az gondolhat arra, hogy Crion az, mivel ha nem emberként jár a világban, akkor azt hollóként teszi. De nem áll messze tőle a más alak felvétele.
