by Név: Nois Reil
Szint: I
Fókuszpont:
Kor: Ismeretlen
Nem: Férfi
Faj: Angyal
Kaszt: Felfedező
Rang: Bukott Angyal 2. Frakció
Foglalkozás: Felfedező (cél a professzori pozíció az Akadémián)
Horoszkóp: Hold
Születési hónap: Május
Város:
Felszerelések: Vadász íj, nyílvesszők, egy egyedi markolatú tőr, egy fekete bőrborítású jegyzetfüzet, íróeszköz
Cél: A tudás gyűjtésé és átadása
Küllem: Fekete haja és szárnyai nem éppen az angyalokat juttatják először az emberek eszébe.
Jellem: Semleges
Múlt:
Születésem talán az idővel egybe fonódott. Nem tudom pontosan mikor születtem, sőt a szüleimet sem ismertem, egyszer csak elkezdtem létezni és kész. Nem voltam ezzel egyedül. Rajtam kívül több száz angyal született akkor és vált a világ részévé.
Fiatal koromban nem érdekelt semmi más, csak a békésség és nyugalom, amit az otthonom fürdői, ligetei teremtettek meg. Boldogan éltem az életemet. Nem vágytam soha többre, mint amim van. A barátaim többsége érdeklődött az emberek iránt, tetszett nekik az új faj esetlensége, mondhatni megragadta őket a primitív értelem. Teltek múltak az évek. Az emberek egyre csak fejlődtek, ám ez a fejlődés nem mindig pozitív irányba ment el. Fejlődésükkel nőt a kapzsiságuk, a hatalom vágyuk, és nőt bennük a gonoszság. A mi társadalmunkban ebben az időben jelentek meg a vezetők, akik, ha lehet így mondani új életcélt adtak nekünk, ami nem volt más, mint az emberek védelme. Persze rengeteg barátom állt őrangyalnak, és védelmezték az általuk választott embereket. Tudtam, hogy ez a hivatás nem nekem való, így én éltem boldogan tovább a hétköznapi módon az életemet. Annyi előnyöm származott az emberekkel való találkozásokból, hogy rengetek tudást tudtam szerezni az új fajokkal, növényekkel kapcsolatban. Angyalként képes voltam befolyásolni az embereket, elültetni gondolatokat a fejükben ezzel segítve őket. Persze engem a tudás iránti vágy hajtott, nem úgy, mint őrangyal barátaimat, akik valamilyen furcsa okból élvezték az emberi létet, és boldogan járkáltak közöttük.
Áldott békeidők. Most már csak így emlékezek vissza ezekre az időkre. Valami megváltozott. Az emberek is képesek lettek a mágiára, egyre többen tudtak meríteni a Fodorból, és ez a hatalom sokakat megrészegített. Általam fel nem foghatatlan pusztításba kezdtek, és ehhez különféle eszközöket is gyártottak, mely közeli kapcsolatban állt a Fodorral és képesek voltak befolyásolni az egyszerű halandókat. Így történhetett meg, hogy egy ilyen tárgy birtokosa ként egy anya megölte a gyermekeit, egy fölműves felégette az éves termését, és sorolhatnám a pusztításokat. Tudtam, hogy változtatnom kell. Egyszerű hétköznapi angyalként, hiába az istenekhez közelálló képességek egyedül nem tehettem semmit, így a Tanács elé járultam a problémáimmal, észrevételeimmel. Sajnos nem találtam megértő fülekre, ugyanis a Tanács is megváltozott. Szolgasorba akarták taszítani a társaimat és a Föld tejhatalmú urai akartak lenni. Minden a feje tetejére állt. Nem tudtam már hirtelen én sem, hogy mi a jó, és mi a rossz. Valami elveszett bennem. Változtatnom kell, meg kell védenem az embereket attól, hogy kiirtsák magukat, és valahogy vissza kell fordítanom a mostani állapotokat.
Mielőtt bármit is tehettem volna a Tanács maguk elé hivatott, és eretnekséggel vádoltak. Azt állították, hogy az én nézeteim nem egyeznek a Tanács jelenlegi nézeteivel, ezért egy különleges eljárás alá vonnak engem. Ez az eljárás a tudat módosítás lett volna, ám én nem hagytam magam és megszöktem a lebegő szigetről. A Tanács Befogókat küldött utánam, akikkel meg kellett küzdenem. Életem legnehezebb csatája volt, ugyanis rengeteg barátom esett a Tanács áldozatául, és lettek agy mosott Befogók, így nem tudtam minden erőmmel harcolni ellenük. Valahogy sikerült túlélnem és elmenekülnöm az üldözőim elől, ám valami nagyon fontosat hátra hagytam. Az emlékeimet. A földre érve nem tudtam magamról semmit. Ekkor egy hang, ami olyan volt, mintha a fejemből szólt volna megszólított: Nois Reil… így tudtam meg a nevem, és vágtam bele a kalandba, amit életnek hívnak.
Szint: I
Fókuszpont:
Kor: Ismeretlen
Nem: Férfi
Faj: Angyal
Kaszt: Felfedező
Rang: Bukott Angyal 2. Frakció
Foglalkozás: Felfedező (cél a professzori pozíció az Akadémián)
Horoszkóp: Hold
Születési hónap: Május
Város:
Felszerelések: Vadász íj, nyílvesszők, egy egyedi markolatú tőr, egy fekete bőrborítású jegyzetfüzet, íróeszköz
Cél: A tudás gyűjtésé és átadása
Küllem: Fekete haja és szárnyai nem éppen az angyalokat juttatják először az emberek eszébe.
Jellem: Semleges
Múlt:
Születésem talán az idővel egybe fonódott. Nem tudom pontosan mikor születtem, sőt a szüleimet sem ismertem, egyszer csak elkezdtem létezni és kész. Nem voltam ezzel egyedül. Rajtam kívül több száz angyal született akkor és vált a világ részévé.
Fiatal koromban nem érdekelt semmi más, csak a békésség és nyugalom, amit az otthonom fürdői, ligetei teremtettek meg. Boldogan éltem az életemet. Nem vágytam soha többre, mint amim van. A barátaim többsége érdeklődött az emberek iránt, tetszett nekik az új faj esetlensége, mondhatni megragadta őket a primitív értelem. Teltek múltak az évek. Az emberek egyre csak fejlődtek, ám ez a fejlődés nem mindig pozitív irányba ment el. Fejlődésükkel nőt a kapzsiságuk, a hatalom vágyuk, és nőt bennük a gonoszság. A mi társadalmunkban ebben az időben jelentek meg a vezetők, akik, ha lehet így mondani új életcélt adtak nekünk, ami nem volt más, mint az emberek védelme. Persze rengeteg barátom állt őrangyalnak, és védelmezték az általuk választott embereket. Tudtam, hogy ez a hivatás nem nekem való, így én éltem boldogan tovább a hétköznapi módon az életemet. Annyi előnyöm származott az emberekkel való találkozásokból, hogy rengetek tudást tudtam szerezni az új fajokkal, növényekkel kapcsolatban. Angyalként képes voltam befolyásolni az embereket, elültetni gondolatokat a fejükben ezzel segítve őket. Persze engem a tudás iránti vágy hajtott, nem úgy, mint őrangyal barátaimat, akik valamilyen furcsa okból élvezték az emberi létet, és boldogan járkáltak közöttük.
Áldott békeidők. Most már csak így emlékezek vissza ezekre az időkre. Valami megváltozott. Az emberek is képesek lettek a mágiára, egyre többen tudtak meríteni a Fodorból, és ez a hatalom sokakat megrészegített. Általam fel nem foghatatlan pusztításba kezdtek, és ehhez különféle eszközöket is gyártottak, mely közeli kapcsolatban állt a Fodorral és képesek voltak befolyásolni az egyszerű halandókat. Így történhetett meg, hogy egy ilyen tárgy birtokosa ként egy anya megölte a gyermekeit, egy fölműves felégette az éves termését, és sorolhatnám a pusztításokat. Tudtam, hogy változtatnom kell. Egyszerű hétköznapi angyalként, hiába az istenekhez közelálló képességek egyedül nem tehettem semmit, így a Tanács elé járultam a problémáimmal, észrevételeimmel. Sajnos nem találtam megértő fülekre, ugyanis a Tanács is megváltozott. Szolgasorba akarták taszítani a társaimat és a Föld tejhatalmú urai akartak lenni. Minden a feje tetejére állt. Nem tudtam már hirtelen én sem, hogy mi a jó, és mi a rossz. Valami elveszett bennem. Változtatnom kell, meg kell védenem az embereket attól, hogy kiirtsák magukat, és valahogy vissza kell fordítanom a mostani állapotokat.
Mielőtt bármit is tehettem volna a Tanács maguk elé hivatott, és eretnekséggel vádoltak. Azt állították, hogy az én nézeteim nem egyeznek a Tanács jelenlegi nézeteivel, ezért egy különleges eljárás alá vonnak engem. Ez az eljárás a tudat módosítás lett volna, ám én nem hagytam magam és megszöktem a lebegő szigetről. A Tanács Befogókat küldött utánam, akikkel meg kellett küzdenem. Életem legnehezebb csatája volt, ugyanis rengeteg barátom esett a Tanács áldozatául, és lettek agy mosott Befogók, így nem tudtam minden erőmmel harcolni ellenük. Valahogy sikerült túlélnem és elmenekülnöm az üldözőim elől, ám valami nagyon fontosat hátra hagytam. Az emlékeimet. A földre érve nem tudtam magamról semmit. Ekkor egy hang, ami olyan volt, mintha a fejemből szólt volna megszólított: Nois Reil… így tudtam meg a nevem, és vágtam bele a kalandba, amit életnek hívnak.
