Issle

Issle az istenek egy elismert, mozaikmágiában jártas angyala volt, aki hírnök lehetett a halandók és istenek között. Éppen ezért volt ismeretes minden isten körében; néhány isten például már szemet is vetett rá páratlan szépsége miatt. Kezdetben hűséges volt a Tanácshoz, azonban amikor megtudta, hogy már nem azt hivatottak tenni, melyre alapból megteremtődtek (hogy védjék az emberek érdekeit és életüket), elfordult tőlük. A többi angyalt is próbálta más belátásra téríteni, sokat sikerült is ráterelni erre az ösvényre. Khoor felfigyelt rá, mint ahogy minden reményvesztett jóra, majd azt ígérte neki, hogy segíteni fog abban, hogy elérje a céljait. Issle beleegyezett, s innentől kezdve csak Khoornak számolt el, aki azt kérte tőle, hogy csábítsa át Anamúr teremtményeit az ő oldalára. A férfiak könnyen beleestek a csapdába, mivel Issle mindent elkövetett azért, hogy Urának eleget tegyen. Khoor elégedett volt vele, ezért a kegyeibe fogadta, s hatalmat adott neki. Olyan hatalmat, amivel Issle megvédheti magát bármilyen csapástól, így más istenek aligha árthattak neki, pedig az angyalok közvetlenül az istenek által jöttek létre. Főképp inkább az égi angyaloktól, valamint a Tanácstól és Befogóitól akarta megvédeni őt, így biztosította számára, hogy a Befogók soha ne érjék utol. 

Ennek persze egy másik oka is volt, mégpedig hogy Khoor beleszeretett az angyalba. Bár Norja volt Khoor felesége, az iránt semmit sem érzett, szavai szerint csak púp a hátán, viszont Issle mindent megtett neki, amire kérte, s tetszett neki a lány szenvedélye, határozott felállása. Norja féltékenységből valahogy próbálta megleckéztetni a lányt, de amikor Khoor észlelte cselszövését, a halál istenéhez méltó büntetésben részesítette. Norját a halál legkülönfélébb csókjaival jutalmazta: skorpiók marcangolják szét, sav égeti le húsát csontjairól, máglyán ég, kitépik a szívét, saját lidércei falják fel lelkét, kővé dermesztik. Mindezt egy illúzióban mutatta meg neki, miközben átélte a fájdalmakat. Khoor felfedezte, hogy Norja lelkében a legnagyobb félelem, hogy óvja a lelkét a saját teremtményei elől. Megfenyegette, hogyha még egyszer ármánykodáson kapja, nem csupán illúzió lesz a bére.