by Tyropia
Az angyalok az Istenek születésével jöttek létre sok százezer évvel ezelőtt, bár sokan azt beszélik, hogy akkor teremtődtek, amikor megjelentek az első emberek. Életük fontos tere Tyropia lett, a felhők közt lebegő sziget, melyet a mennyországhoz legközelebbi helynek vélnek. A Tyropia az angyalok nyelvén Édenkertet jelent.
Valójában teljes misztikum és rejtély övezi az égben lebegő várost, vagy annak létrejöttét, egy valami biztos: már ott volt, amikor az angyalok belakták. Maguk az angyalok sem tudják pontosan, hogy került a felhők közé egy sziget, azonban a világkeletkezésre visszagondolva egy megállapításra jutottak: amikor a sárkányok összeálltak, hogy belőlük megalakuljon Salonir, az Istenek és sárkányok közt vita lépett fel. Az Istenek angyalaikat a felszínre akarták küldeni, de a sárkányok ezt nem engedték. A Földsárkány szíve azonban megesett a teremtményeken, s egy darabja kivált a többiekből, hogy lakhelyet adjon az angyaloknak. Mivel a Földsárkány odaadással és szeretettel gondozta azt a földdarabot, az angyalok így a saját mennyországukba érkeztek. Így rekedtek az angyalok ég és föld között.
Kezdetben az angyalok közt nem volt kiépített rendszer, szabadon jártak-keltek és azt tették, amit akartak. A kezdetleges Tanács öt tagja nevezte ki a hírvivőket és az őrzőket, azonban az angyalok még így sem tehették lábukat a talajra. Amikor azonban megjelentek az emberek és vért ontottak, a Föld dühöngött mindaddig, míg megállapodásra nem jutottak az angyalokkal. Ha őrangyalokat neveznek ki maguk közt és vigyáznak az emberekre, hogy ne legyen annyi halál, a Föld tárt karokkal várja őket. Így lettek őrangyalok, akik békét hoztak a Földre. Az azonban köztudott volt, hogyha az angyalok háborút vívnak, az emberek sincsenek biztonságban, hiszen szerződés köttetett angyal, s anyaföld között. Hogy a békét továbbra is fenntartsák, szabályokat hoztak létre, s aki megszegte azokat a szabályokat, tömlöcbe vetették.
Ilyen szabályok voltak: Az őrangyal nem mutatkozhat védence előtt angyali formájában, mivel ha az tudomást szerez arról, hogy élete biztonságban van, nem törődne a saját biztonságával. Ha az őrangyal védence meghal, elveszíti szárnyait. Minden angyal összesen csak hat órát tölthet a Földön (a megszorítás mellett ennyi engedményt kaptak.)
Egy ideig minden működött, és Tyropia virágzó várossá vált, ahova csak az angyalok tehették be lábukat. Békében éltek, szinte ugyanúgy, mint egy átlagos ember, és nem volt semmire sem gondjuk, minden az asztalukon termett, ha úgy kívánták. Szinte pillanatok alatt építették meg csarnokaikat, lakosztályaikat úgy, ahogy az a gondolataikban szerepelt, ugyanis egységes erejükkel képesek voltak a teremtésre, az új létrehozására. Építészetükben gyakran használták a fehér, ezüst, arany és kék színeket, így minden csakis a fény árnyalataiban pompázott. Az angyalok persze nem szerettek jobban mást kertjeiknél és fürdőiknél, ahol rendszeresen megfordultak, hogy ellazuljanak – bár úgy tűnt, az angyalok élete fényűző és egyszerű, nem volt egy könnyű feladat az emberek felügyelete. A kertjeikben mindenféle növényt termesztettek, ligeteik pedig pompás színekben úsztak.
Azonban semmi sem tartott örökké, amikor két angyal fellázadt, név szerint Duran és Nissa, az ő lázadásukkal kezdődött a bukott angyalok története. Egyeseket a gonosz istenek csábítottak az ő oldalukra, másokat a két lázadó tette motivált, s ugyanarra a sorsra jutottak, mint ők. A Tanács félve a fenyegetéstől egy újabb tagot vett be maguk közé, ki megszorításokat hozott, a szabály egyszerű volt: nincs szerelem, nincs kötődés, csak az alázat. Ez a szabály káoszhoz vezetett, s nem csak a bukottaktól kellett tartaniuk, hanem a belső viszályoktól is. A Tanács akkor hozta létre a Befogó egységet, lelketlen és érzelemmentes katonákat, akiknek egyetlen feladatuk az volt, hogy a bukottakat a Tanács elé állítsák élve vagy holtan a parancstól függően. Addig egy börtön sem volt Tyropiában, de amikor a Lázadás Kora eljött, tucatnyi fogda épült élén a Végrehajtó Szervezettel, mely maga a Tanács volt. A dulakodások és harcok bár még csak most kezdődtek el, Tyropia máris nem ugyanaz a csodálatos égi szigetváros, amely kezdetben is volt: A Tanács és hívei visszahúzódtak a Főépületbe, a terek és ligetek nem voltak olyan élettel telik, mint arra számítanának. Mint kiderült, valójában nem a szabályok miatt történt a lázadás, a Tanács ugyanis megszegte a Földdel kötött szerződését, és uralni akarta azt. A Föld viszont már nem szólt többet, mély álomba szenderült, de az angyalok, akik jobban szerették azt, a lázadással próbálták megvédeni mondván: „Jobb háborúzni sajátjainkkal, mint hagyni, hogy Ők uralják a világot, az egyenlő az apokalipszissel.” Így, míg az angyalok közt háború dúl, nincs, aki megvédje az embereket (bár maradtak, akik ugyanúgy dolgoznak vagy inkognitóban, vagy pedig egy-egy emberrel karöltve, mert nem akarnak vérontást), az egész világon háború robbant ki.
