Salonir - Ahol már nem minden a régi (Év: E.u. 885.)


    Normere

    Share
    avatar
    Crion
    Admin
    Admin

    Tartózkodási hely : Nicosia

    Karakterlap
    Szint: Admin
    Fókuszpont: Túl a fókuszon
    Rang: Főisten

    Normere

    Témanyitás by Crion on Szomb. Szept. 23 2017, 20:56

    Normere





    Az üres erdők hamar megteltek az élet lelkes, boldog zajaival. Anamúr gyermekei házakat emeltek, s ami a legfontosabb, otthont teremtettek maguknak Angosia szívében. A remek életvitel és az elf családok egymásba vetett hite hamar kivirágzott túlnépesítve Angosia csöppnyi szigetét. Az Anadánok hajókat építettek, s átkeltek a Holdpenge-öböl nyugodt vizein, hogy új földeket és új kolóniákat építsenek nemes fajuk számára.
    A kutatás nem tartott túl sokáig, s mintha Anamúr teremtményeit maga Lura kísérte volna el az új élet bölcsőjébe, Normere édenébe. Az új otthon a kezdetektől kielégítette a jövevények igényeit, hiszen olyan természeti kincsekben gazdálkodott, melynek párja egész Saloniron nem akadt. A földben található ásványok kitűnően alkalmassá tették azt a gazdálkodásra. A különféle ércek és vastartalmú sziklákból rendkívül erős és kecses fegyvereket kovácsoltak. Az erdő gazdagon ajándékozta meg az Anadánokat gyümölcseivel, s bátran kínálta fel vadvilágának képviselőit, ha úgy hozta a sors.
    Rövid évekkel később Normere erdeje Angosia fényét mint egy kistestvér hirdette. Újra és újra, egyre gyakrabban érkeztek a lakók, s telepedtek le a szárazföld keblében. Az elfek a közeli Tündérek tavát, s szerteágazó folyóit rendkívüli ügyességgel használták fel. Röpke hónapok alatt megindult a Normere és Angosia közötti vízi kereskedelem, s végre eljuthattak az új világ kincsei az ősök szigetére.
    Normeret mint egy égi áldást, vagy egy figyelmes ajándékot az Anadánok valamilyen módon szerették volna megköszönni teremtőjüknek, Anamúrnak. Egy hatalmas templomot és egy, még annál is csodálatosabb kastélyt építettek Anyjuk tiszteletére. E két történetekből is ismert építményt elf években is hosszúnak mérhető időbe telt felhúzni, hogy az felérhessen Anamúr áldozatával, melyet gyermekeiért hozott.



     
    Az Istennő valósággal csodálta legkedvesebb teremtményeit, s mint egy igazi anya, rendkívül sokszor látogatta meg őket. A jelenéseiről szóló pletykák valóságos csodaként terjedtek szét Salonir északi vidékén, melyek hatására a népek Normeret választották zarándokútjuk állomásául.
    Normere a keletkezésétől számított jó kétszáz évvel később már nem csak az Anadánok, hanem az összes Anamúrt istenének tisztelő faj városává vált. A népek keveredése és a közös hit egy olyan különleges elegyet képzett akkoriban, melynek még ma is tökéletes képmását hordozza ezen északi régió. A zarándokok és a helyi lakosok havonta gyűlnek össze, hogy tiszteletüket tegyék az istennő előtt, ki tárt karokkal várja új, s régi híveit egyaránt. Az ige, melyet Anamúr hirdet, futótűzként ejtette ámulatba északot, s mint a hit védelmezői, a népek megalapították Anamúr hadseregét, a más nevén ismert Ana’lathrien-t. Az egyesült népekből álló hadsereg a Jó fényében felveszi a harcot a gonosz teremtményeivel, s egész észak Salonirt védelmük alá helyezték. A hit, az egység és a testvériség őrei a Normeret és tartományait összefogva kis és nagy falvakat emeltek a szent város körül, s e csodálatos régió mai napig árasztja magából Anamúr szeretetét, s drága népeinek hitét.
     
    A népek által felemelt városok és falvak közül az öt legismertebb település Normere védőbástyáiként szolgálnak és úgy is ismerik őket, mint az Öt Kolosszus:
    Viharhágó, Sebestölgy, Rétudvar, Süvöltő Vár, Hollórév.


      Pontos idő: Hétf. Dec. 18 2017, 08:07