by 
Afranas - A kereskedők városa
Afranas már a kezdetek óta a feketekereskedelem és bűnözés fellegvára. Bár eredetileg egy kisebb halászfalu volt, később megvetette magát itt a kereskedelem, ahogy kalózok érkeztek keletről. A város bár küllemileg fejlődött, de a „közigazgatás” és a belső rendszer ugyanolyan maradt köszönhetően a bűnözési rátának. Afranas a legtöbb város közt is a legrosszabb hírnévnek örvend, mégis mondhatjuk azt, hogy Kahlvar nemesei is gyakran kereskednek velük, mivel a feketepiac tartja fent a várost, s négy pontot tartanak szem előtt: minőség, olcsó, gyorsaság, könnyen beszerezhetőség. Ehhez persze tudni kell, hogy kitől kell beszerezni a minőségi holmit, hacsak nem akar a kedves betérő silány maszlagot vásárolni igen drágán.
A város társadalmilag két külön részre oszlik: a gazdag- és szegénynegyedekre, nincs középréteg, vagy csak nagyon elenyésző. Míg a gazdagok nyugaton és északon, addig a szegények délen és keleten tanyáznak, bár zömét délre helyezték ki, ahol csekély földjeiken dolgoznak. A szegények általában halászattal, kovácsmesterséggel, fazekassággal foglalkoznak, és saját portékáikat árulják, a gazdagok pedig gyakran vásárolnak tőlük is, elvégre a kevéske pénzért is, de képesek minőségi árut készíteni.
Míg a gazdagok megengedhetik maguknak, hogy jó iskolákba járassák gyermekeiket, addig a szegények alja egy Szegények Iskolája nevű intézménybe járatják gyermekeiket, ahol egy hamis istent, név szerint Iwandrell istennőt tisztelik, kinek a tanításai kimondják, hogy az emberi élet milyen múlandó. Sokan sajnos intelligencia hiányában el is hiszik ezeket a meséket, ha máshonnan nem hallják Salonir történelmét. (Ugyanis Salonir történelméről, az istenségekről, és fegyverhasználatról szó nem esik.) Mindezekre tekintettel Afranas kikötője a legszebb valamennyi közül.
Nem mondhatni, hogy létezik tényleges központi hatalom, azonban totális anarchia sincs a városban. Az "uralkodó szervezet", ha egyáltalán itt lehet ilyenről beszélni, három személyből áll; egyikük a Kalózok képviselője, aki a tengeri feketekereskedelemért felelős, másikuk és a legnagyobb Tolvajcéh, az Enyveskezűek nagymestere, a harmadik pedig a Hosszúléptűek csempészkartell főnöke. Ők hárman felügyelik, hogy a városban rajtuk kívül senki ne foglalkozhasson olyan mérvű módon a szervezett bűnözéssel, mint ők. Adót szednek, ámbátor ez az adószedés is csak névleges, ugyanis a város különböző területeit (a kikötő tán az egyetlen olyan pont, amely közbiztonsági szempontból megfelelő) különböző bűnbandák, kisebb tolvajcéhek és egyebek uralják. Az átlagpolgár az "adót" valójában a verőembereknek fizeti meg, akik megvédik őt a másik terület bandáitól; ami fontos, hogy ez a védelem tényleg valós, ha valaki fizet, akkor minden áron meg fogják védelmezni őt. Ha viszont elmarad a fizetéssel, hamar azon kaphatja magát, hogy a testét kell árulnia, legyen akár férfi, akár nő. Ez a rendszertelen rendszer biztosítja azt, hogy a városban egy hebehurgya gégemetsző, vagy egy gyakorlatlan zsebmetsző ne igazán tudjon dolgozni; ha szabadúszó tolvaj vagy, ne zsebelj ki senkit, mert fertályórára rá a halakkal fogsz vacsorázni!
Közreműküdtek: Thorgar, Crion
