by 
Lunaton
Lunaton kezdetben egy kellemes, nyugalmas kis falunak indult, ahol a lakosok földműveléssel foglalkoztak. Különböző agrikultúrák innen indultak el: mezőgazdaság (állattenyésztés, növénytermesztés), vízimalom agrikultúra, alapanyag-termelés, félkész termékek előállítása, szövőüzem, stb.
Már akkor sem volt ritka a templomba járók összessége, akik gyakorta azért imádkoztak, hogy Nocmera bő terméssel áldja meg őket, Iton pedig védje meg földjeiket, Kesoi hozzon esőt, s hogy akadálymentesen arathassanak. Rendszeresen áldoztak isteneiknek terméseikből, amiért azok letekintettek rájuk, s megáldották földjeiket.
Azonban, amikor az Eljövetel utáni négyszázadik esztendőbe lépett Salonir, Norja felégette a falvakat, s elrabolta lányaikat, s fiaikat.
A Sötét Korszaknak köszönhetően Lunaton bezárta kapuit, s erős fallal vette körbe magát szinte lehetetlenné téve, hogy onnan valaki be vagy ki járjon. Az import-export megszűnt hosszú időre, s felléptek a papok nagyjai olyan szabályokkal, amely kimondta, hogy aki mágiát használ, azt máglyán égetik. Sokan ezért menekültek, mások pedig titkolva kilétüket megbújtak egy-egy álcázott épületben, viszont a mágiahasználók nagy százaléka tűzhalált halt.
A Nagy Tűzvészben Ysrasil, az igazság istene elszörnyedett, ezért árvízzel sújtotta a lakosságot, az akkori Pah-Nakuta folyó (jelentése békés, lassú folyású) kiöntött a medréből. Az árvízi csapásban sokan belehaltak, de egy kovácsmester nem veszítette el a hitét, s kimenekítette a vízben fulladozókat, azonban egy erős sodrás a folyó fenekére taszította, s senki sem látta többé. Mondják azt, hogy a folyó annak köszönhetően húzódott vissza, hogy Paro-Shin mester az életét adta azokért, akik számára semmit nem jelentettek, ezért Ysrasil készséggel fogadta a lelket, ennek következtében pedig elállította a víz folyását, Paro-Shin pedig ott ül mellette, s fényes páncélokat kovácsol az isteneknek. Ettől a naptól kezdve a Pah-Nakuta folyót Paro-Shin néven emlegetik, aki azóta is őrzi e folyót, hogy ki ne öntsön újból medréből. Bár az egyház nem támogatta az ötletet, a nép szavával senki sem tudja felvenni a harcot. A falu később mezőváros lett, amint visszanyerte erejét, majd pár évtizeddel később már városról beszélhetünk.
Később csak azon mágiahasználókat engedték be, akik isteni küldöttek, vagy az istenek szolgái, ennek fényében mindent és mindenkit ellenőriznek, aki át akarja lépni kapuikat. A paladinokat különösképpen tisztelik.
A város uralkodói rétegét a papság adja, a másutt nagyhatalmú nemesek itt csak másodhegedűsek lehetnek. Lunatont jelenleg Macharias Baldoorm főpap irányítja, aki vasmarokkal tartja és tartatja be a rendet a városban. Azt prédikáltatja, hogy a város az egyetlen menedék a világ borzalmai elől és a mágiát mindennél távolabb kell tartani a város falain kívül. A városban a közrendet a Felkentek nevű fegyveres testület tartja fönn, akik az Inkvizíció elé, a vallási alapon felállított ítélőszék elé hurcolják a vélt vagy valós bűnösöket. A bűnözés nagyon alacsony a szigorú, olykor túlzó büntetések miatt. A főpapot segíti egy tizenkét fős papi tanács is, akikkel megvitatja a különböző törvényeket és gazdasági ügyeket. Ők, tizenhárman őrzik a város lakóit a falakon kívül tobzódó borzalmas iszonyatoktól. Legalábbis a város lakói szerint, és jaj annak az utazónak, aki meg akarja őket győzni ennek az ellenkezőjéről. (Persze senki sem tudja igazán, hogy a tanács a kinti birodalom javait élvezi!)
Közreműködtek: Neta
