Salonir - Ahol már nem minden a régi (Év: E.u. 885.)


    Külhon

    Crion
    Crion
    Admin
    Admin

    Tartózkodási hely : Nicosia

    Karakterlap
    Szint: Admin
    Fókuszpont: Túl a fókuszon
    Erőpont: Erős

    Külhon Empty Külhon

    Témanyitás by Crion on Szer. Jan. 30 2019, 19:19

    Külhon 05143112

         
         Külhon városa, nagyjából az Elsők idejében emelkedett a föld felé. Lakosai nem voltak többek egyszerű népeknél, kikkel nem bánt túl kegyesen a örök idő. Hánytatott előéletű lakóit viszonylag hamar összehozta a közös sors, s munkájuk gyümölcseként új otthont teremtettek maguknak.

        Az évek során Külhon a kalandorok városává vált, kik eltökélten oltalmazzák Normeret a Süvöltő hegység, s az azon túli fenyegetésektől. Normere Bástyája, a helyi kalandorszövetkezet, élén Herbald Van Derbald-dal szüntelenül kutatják a környék kalandorait, s soraikba emelve őket, együttesen veszik fel a harcot az egyre többször felbukkanó árnyakkal.

        A város falain belül megtalálható minden, mely egy kalandor számára elengedhetetlen. Mr. Bomblark kovácsműhelye, a Velfonk ikrek alkimista sátra, Zsendrik Bonifác a Mágia Tanács tagjának tornya, avagy iskolája és maga a Bástyák bázisa.
    Dalaran
    Dalaran

    Tartózkodási hely : Lagos

    Karakterlap
    Szint: I.
    Fókuszpont: 0
    Erőpont: 0

    Külhon Empty Re: Külhon

    Témanyitás by Dalaran on Pént. Feb. 01 2019, 21:04

    Szerencsémre viszonylag gyorsan eltakarították az ogrét onnan, így talán egy kicsit nyugodtabban vettem levegőt is. Bár nagyon fáradtnak éreztem magam, azért járni még tudtam. A tisztáson ismét találkoztam az íjjásszal, kiről kiderült, hogy ő is hegyesfülű. Kicsit vonakodva, de aztán végül megemberelve magam kezet fogtam a nővel kinek ekkor szeme kéken kezdett csillogni és úgy szipolyozta ki belőlem a fáradtságot, mintha kötelező lenne. Megköszöntem illendően Leriának a segítséget, aztán a kis csapattal elindultunk Külhon városába. Szórakozottan hallgattam végig a történeteket, melyeket utánam osztottak meg Torakon nevettem a legnagyobbat. Szóval látták a vándorokat. A francba, ha látták őket, akkor az azt jelenti, hogy előttem járnak. Hol lehetsz te lány?
    Herbald gyorsan elmesélte a város történetét, amit igyekeztem az eszembe is vésni amennyire csak tudtam. Minden ami a történelemmel és a ilyesmikkel kapcsolatos azok engem érdekeltek, nem véletlenül bújtam otthon is azt a sok könyvet. Bár a mágiától továbbra is ódzkodtam, most mikor Leria a robbanás után levált a csapatról, hogy ellenőrizze mi is történt a Gultargot szállító különítménnyel, nem éreztem semmi változást. Nem voltam allergiás rá, sőt úgy tűnik, hogy nem is zavar ha a közelemben van. Pedig azt hittem, hogy nem fogom elviselni a mágikus lényeket, de ez a teóriám megdőlni látszott. Abban a nőben egyedül több mágia van mint amit eddig életemben összesen láttam, ez nyilván való. Nem szabad magamra haragítanom. Bár úgy tűnt rosszul érinti, amikor Herbald megpróbálná felajánlani a csatlakozás lehetőségét a Bástyák közé. 
    - Köszönöm szépen a lehetőséget, de keresek valakit. Egy vándort, pontosabban vándorokat, de ez a lány... Ez a lány olyan furcsa volt. Mintha... na jól van majd elmesélem legközelebbi alkalommal. 
    Leszálltam a lóról és megköszöntem a parancsnoknak a segítségüket.
    - Herbald parancsnok köszönöm szépen segítségüket. Lekötelez, hogy felajánlja segítségét, én pedig ha nem veszik zokon élnék is a lehetőséggel és itt tölteném az éjszakát. Köszönöm még egyszer. Kérem adja át köszönetemet Toraknak és Leriának is amennyiben előbb találkozik velük mint jómagam.
    Azzal elindultam a barakkok felé. Gyorsan megvacsoráztam, aztán már dőltem is be az ágyba. A mai nap nagyon eseménydús volt számomra. Találkoztam több ízben is a mágiával és új embereket ismertem meg. Küzdöttem egy ogréval és túl éltem. Most pedig itt vagyok Külhon városában, ami csak arra vár, hogy felfedezzem, de nem sokat időzhetek itt. Van valaki, aki sajnos sokkal előttem jár, de meg kell találnom...
    Aznap éjjel nagyon nehezen aludtam el és a látomásom pörgött végig ismét agyamban, mintha csak egy felvételről játszanák vissza. Álmom végén pedig a végtelen sötétség és magány várt. Rettegtem ettől. Utáltam egyedül lenni, de világ életemben úgy éreztem, hogy valami hiányzik belőlem. Mintha egyik részem nem lenne velem...
    A reggel a barakkban ért utol. Kevéssel járhatott hajnal után, mivel még hűvös volt a levegő és a madara is bőszen csiripeltek. Külhon nagyon békésnek tűnt, mint Lagis külvárosa, ahol felnőttem. Hiányzott Lagos, a kis erdőmmel és minden ott megszokott dolgommal. Most azonban küldetésen vagyok, talán életem nagy kalandján, így nem fordulhatok vissza, most már nem. Megtettem azt az első és egyben legnagyobb lépést, most már az út az otthonom és társam a annak pora. Nem túl bölcs dolog Salonir vad világának nekivágni egyedül ilyen fiatalon, de nincs más választásom különben egész életemben Lagos falai között  maradok...
    Cókmókom az ágy mellett fogadott, ahogy hagytam este. Szerencsére megtaláltam a tiszta váltás ruhát és egy gyors fürdés után fel is vettem, aztán elindultam felfedezni a várost. Első utam a kovács műhelyhez vezetett. Blombark kovácsműhelye messze a legjobb volt amit életemben láttam. Amikor odaértem már bőszen dolgoztak az apródok a műhelyben, Mr Blombark pedig egy vevővel foglalatoskodott éppen. Szépen kivártam a sorom, aztán odaléptem a mesterhez. 
    - Szép napot uram! A nevem Dalarann és azért jöttem, hogy vegyek magamnak egy új pengét. Régi kardomat a Rozsdás Bökőt sajnos eltörte egy ogre akivel a tegnapi nap folyamán harcoltam. Egy másfél kezes kardot szeretnék vásárolni amennyiben van annyi pénzem, hogy megtudjam fizetni munkáit. - Majd megvárnám amíg a kovács megmutatná portékáját. Bár otthonról elég kevés pénzt hoztam el, arra talán elég lesz, hogy valami olcsóbb pengét vegyek magamnak. Bár nem voltam tisztában az árakkal, jó lenne végre egy normális fegyverrel az oldalamon ismét nekivágni a vadonnak. 
    - Köszönöm a segítségét uram. - Amennyiben sikerül kiválasztani egy kardot, akkor azt megpróbálnám kifizetni, amennyiben van annyi pénzem. Ha minden kard drágább mint amennyi pénz nálam van, akkor esetleg egy tőrt próbálok nézni magamnak. 
    - Uram tudna egy kicsit mesélni a mesterségről. Nem tagadom engem is érdekel a fegyverek megmunkálásának, elkészítésének művészete. Bár eddig csak olvastam a szakmáról néhány kopott könyvben, amit a Lagosi Nagy Könyvtárban találtam, de szívesen meghallgatnám az ön történetét is. Milyen céhnek a tagja, esetleg saját céhet üzemeltet. 
    Amint végeztünk a történetmeséléssel visszatérek a barakkba felkapom táskámat és már indulok is a toronyhoz, ahogy megbeszéltük. Bár még nem kerestük meg bocit a falu ringyóját Torakkal, de úgy terveztem, hogy miután kihallgatjuk Gultargot, utána megkérem a törpét, hogy vigyen el ehhez a nőhöz, hátha sikerül valami újat megtudnom a lányról. 
    Amint odaértem a toronyhoz már nagyjából dél környékén járhattunk. Külhon ebben a napszakban igazán szép. Az utcákon gyerekek játszadoznak, miközben anyjuk szólítják őket ebédre. Hiányzik ez az élet, de ez magában rejti azt a fajta magányt, mellyel lelkemnek nagyon régóta kell megbirkóznia. Remélem sikerül végre egy társat szereznem magamnak!
    Crion
    Crion
    Admin
    Admin

    Tartózkodási hely : Nicosia

    Karakterlap
    Szint: Admin
    Fókuszpont: Túl a fókuszon
    Erőpont: Erős

    Külhon Empty Re: Külhon

    Témanyitás by Crion on Pént. Feb. 01 2019, 23:35

    Túl sok gondolat kavargott azon a napon a fejedben. Sok gondolat, de mégis ugyanazon a téma körül pörögtél újra és újra. Az ezüsthajú lány, talán már mérföldekre járhat innen, vagy az is lehet, hogy a közelben ólálkodik még furcsa társaival együtt. Ki tudhatja, hogy a sors milyen útvonalat szabott meg számotokra, de víziód által biztosra tudtad, hogy még összemos majd benneteket az élet.
    A barakkokba betévedve népek sokasága kísért szemeivel. Úgy tűnik, túl gyorsan terjednek a szóbeszédek a kis településen, s akaratlanul is megütötte a füled az alábbiak: Az a legény volt, egyes egyedül! Milyen fiatal, és egy ogre ellen? Még a végén ott hagyja a fogát, szerencsétlen. Nem hatottak e szavak bántóan, s kétségeiknek talán még mélyebb árkot is áshatott valamilyen hátsóbb erő.
    Álmaid zavartalanul teltek a sötét barakkban. A szomszédok horkolása sem volt olyan erős, hogy elkergethessék a lelked magányát, de minden rosszt idővel a jó követ. Ez az egy idézet vígasztalhatott, de végül hamar elérkezett a hajnal, s céltudatossággal bukkantál elő a óvó falak mögül. Külhon teljes pompáját átnyújtotta, s mindez nosztalgikusan hathatott. Lagos is nézett már ki így, s a Süvöltő hegység lenyűgöző látképe csak tetőzte a nap hangulatát. Festői látképben van részed, s ez az egész valószínűleg jó időre mindennapjaid részévé fog válni. A madarak csivitelését az utcán haladva nemsokára az üllőn pattogó kalapács hangja váltotta fel. Blombark műhelye úgy tűnt egy percre sem nyugszik meg, s a forró kályha még mindig okádta magából a hívogató narancssárga lángnyelveket. A mesterember éppen tanoncait igazgatta a sorok között, s mint egy szorgos hangyaboly tette vette mindenki a maga dolgát. Blombark magas férfi volt. Magasabb az átlagemberektől. Mára már megőszült szakállát szén tarkította, s fél szemét egy bőr szíjjal takarta. Valószínűleg egy régi munkahelyi baleset vehette el a szeme fényét, de olybá tűnt szenvedélyén és megjelenésén ez korántsem ejtett csorbát.
    -
    Csodabogár! – fogad a kovács, majd vállon ragad, s egy lócára ültet míg a történetedet meséled. Amint a Rozsdás Bökőre terelődik a téma, a férfi egy fél percre magadra hagy, majd egy kendőt nyom a kezedbe. Ahogy széthajtod az anyagot a régi Bökő markolata ragyog vissza rád rozsdás mosolyával.
    -
    A dögből kiszedtük a vasat, élve kell hát a rozsdás seb pedig elvitte volna pár nap alatt. – köp egyet az ogre tiszteletére, majd a maradékot letörli csapzott szakállába.
    -
    Mint mondod valami érdekesebb, és testhezállóbb kellene igaz-e? – vigyorodik el, majd hallgatva a pénzed hiányát, majd a portékáról való érdeklődésedet hangosan felkacag, s jókorát vág a mellette ágaskodó gerendára.
    -
    Elég szolgálatot tettél. Na meg az ogre levágott karja is kellőképp kárpótolja a munkásokat. Az ogre csontjából rengeteg csecsebecsét lehet készíteni. Csodálom is, hogy azzal a fiú vasával sikerült levágnod a kezét. – méreget, végig miközben beszél hozzád. Minden irányból felméri a testedet, mindezt úgy, hogy szinte észre sem veszed, ahogy a fél szempár tetőtől talpig átfut. Ismét eltűnik, s a Bökő markolatát is magával viszi, majd újabb pár perc múlva magának is hoz egy lócát, s leül melléd.
    -
    A mesterségem mimás volna mint az én szerelmem? A kohó melege, az üllő zenebonája amint edzed rajta az acélt. A megfeszülő izmok, s a rengeteg átvitt energia a fegyverekbe mind majd a harctéren fog együttes táncot járni. – ízesen megválogatott szavai szinte egy új világba röpítenek át, s tényleg egy olyan embert tisztelhetsz Blombark úrban ki mély szenvedéllyel, szeretettel űzi mesterségét.
    -
    Egy jó kovács nem a legjobb munkákra törekszik. A jó kovács megtalálja a kuncsaftjának azt a képességét melyet végül átültethet a fegyverébe. Sosem egy darab vason vagy ércen dolgozol, hanem mindig egy másik ember életén. Ha rossz a fegyver, az ember elhanyatlik. De ha a lelkedet egyesíted a munkáddal, az majd vigyáz a forgatójára. Ezt próbálom megtanítani ezeknek a huligánoknak, de talán neked elég lesz pár jó tanács is. – szerszámos övéről egy kalapácsot húz elő. Nem a legnagyobb kalapács amit valaha láttál, s nem is tűnt olyan eszköznek mellyel egy fegyvert meglehetne munkálni.
    -
    Az első kalapácsom volt, s a legaprólékosabb munkák elvégzésére is tökéletesen alkalmazható persze a hozzá értő kezekben. – nyújtja feléd a kalapácsot. – Legyen a tiéd, és ha majd időd engedi, jöjj el újra. Vagy keresd fel az Űllőfalók társaságát. A legjobbak a vidéken, s ha meglátják a kalapácsot tudni fogják ki küldött. -  kacsint rád az öreg, legalábbis annak tűnik hogy kacsint, hiszen fél szemmel nem sűrűn kacsintanak az emberek. Miután befejezi mondandóját feláll, s munkának lát, de végezetül még utánad szól.
    -
    Holnap várlak. Lesz egy kis meglepetésünk! – nem igazán sikerült rájönnöd, hogy mit is akar Blombark, de talán jobb is úgy, ha ezt az egészet meghagyod a holnap rejtelmének.
    A kovácsműhelyt elhagyva a város közepén álló tornyot céloztad meg. Jól tudtad, hogy Herbaldék valószínűleg Gultargal töltik a napjukat. A toronyhoz vezető hídon átkelve eléd tárult az ovális kapu, mely a mágusok tornyába vezetett. Előtte sűrű tömeg bolyolt, s a jól ismert Ogre alakját is sikerült kivenned. Előrébb túrtad magad a tömegbe, majd sikerült megállnod Leria és Torak mellett. Ahogy az ogréra emeleted a tekinteted szemeid elkerekedtek. Herbald parancsnok vértezett ökle hatalmasat durrant az ogre állán. Teste megremegett, láncai belefeszültek, ahogy tehetetlenül próbálta viszonozni a parancsnoknak az ütést.
    -
    Beszélj te átkozott! – bömbölt Herbald majd újabb ütést mért a tehetetlen Gultargra.
    -
    Elég lesz. – hallatszott fel egy eddig ismeretlen hang. Irányába fordulva egy csuklyás férfi lépett elő a torony kapujából. – Egy ogre makacs. Ostoba, de jó emlékezetű jószág. – Gultarg szemeiben sosem látott rettegés lett úrrá, s vérző pofáját megpróbálta elfordítani a férfiétől. – Egyszerű, brutális katonának képezték, s jó messzire bandukolt hazulról, nem de? – veti az ogre felé pökhendi hanglejtéssel kérdését, mire valami megmagyarázhatatlan erő rántotta a férfi felé Gultarg fejét.
    -
    Szálj. Ki. A. FEJEMBŐL! – üvöltötte a bestia majd a csuklyás kántálni kezdett. Érthetetlen nyelven beszélt, s mintha egyre sötétedett volna köröttetek. A férfi végül befejezte, s a lény szemei felakadtak, homlokából egy ezüstös fényhuzal kúszott a tömeg és a torony közé. A fonal hirtelen elevenedett meg, s egy mozgó műsor vette kezdetét. Egy műsor, mely az ogre szemszögéből vetített képek alkották. Hamar ráeszméltél, hogy ezek Gultarg emlékei, s baljós érzés ölelt körbe. A képeken rengeteg lény vonult, valamiféle barlangban. Megszámlálhatatlan seregük jó ideig masírozott, mígnem egy csarnokba értek. Kisvártatva egy magasabb porondon megjelent egy fekete acélba öltözött lény. Karjait a magasba emelte, s a kezében fogott királykék szikla, vakító, kékes fénybe borította az egész csarnokot. A képek azonnal véget értek, s a tömeg azonnal csivitelni kezdett. Gultarg feje elhajlott, s füleiből, orrából patakokban folyt fekete, undorító vére.
    -
    Lehetetlen.
    - Mégis lehetséges parancsnok. – nyugtatta a köpenyes Herbaldot, majd sarkon fordult. – Készítse a katonákat, ha még meg akarjuk élni a következő éjszakát. A  Vas Horda nem fog senkinek kegyelmet szolgáltatni. – majd elvonult, s a torony kapuja bezárult. Értetlenül kapkodtad a fejed, s a kétségbeesett arcok sem árulkodtak nyilvánvaló dolgokról. Leria és Tordak, szinte szinkronizált sóhajtása végül megtörte számodra az aggodalmas másodperceket, majd kérdőre vonó tekintetedet szavaik nyugtatták.
    - Az elmúlt héten, egy üstökös csapódott a Süvöltő hegységbe. Kerestük az égitestet, de teljes mértékben nyoma veszett.
    - Az a mende mondö jári’, hogy aki birtokol egy égkőt, sokra viheti az életben. Erő, hatalom. Boci cshecse’!
    - De senki sem tudja mi is lehet az. – lépett közelebb Herbald, s egy fehér kendővel törölgette véres öklét. – De az, hogy ellenségünk kezében van ez a tárgy, nagyon nagy bajhoz vezethet. – ettől talán jobb nem is történhetett volna gondoltad, de talán most minden Külhonon múlik és rajtad, hogy megfékezzék azt a jövőt, mely a közeli hegyekből indul majd.
    Dalaran
    Dalaran

    Tartózkodási hely : Lagos

    Karakterlap
    Szint: I.
    Fókuszpont: 0
    Erőpont: 0

    Külhon Empty Re: Külhon

    Témanyitás by Dalaran on Szomb. Feb. 02 2019, 12:55

    Blombark kovácsműhelye több volt mint érdekes számomra. Érdekes módon a fickó már mintha ismert volna, ettől függetlenül illemtudóan bemutatkoztam, aztán beszélgetésbe elegyedtünk. Egy kicsit mesélt a mesterségéről is, ami engem furcsa módon, de érdeklődéssel vegyes izgalommal töltött el. Megértettem, hogy ezt a szakmát, mint az összes többi alkotó munkát alázattal kell végezni. Egy fegyver akkor lesz tökéletes társ, ha úgy alakítjuk ki. 
    - Bökő! - Kaptam a markolat után. - Hát ezt meg hogyan? 
    Aztán amikor mondja, hogy honnan szedték elő, egy kicsit meglepődve konstatáltam, hogy elképzelhető, erősebb vagyok mint azt hittem. Közben pedig kaptam tőle egy kalapácsot, melyet alaposan szemügyre vettem, aztán eltettem az övembe. 
    - Köszönöm uram a nagylelkű ajándékot. Ígérem vigyázni fogok rá és nagy becsben fogom tartani. - Fogadtam el a kalapácsot, mellyel ha jól értelmezem a környező településeken bárhol sikerülhet menedéket találni. Na az ilyen dolgokra volt most igazán szükségem. 
    Búcsúzóul a kovács megkért, hogy holnap térjek vissza, de tekintettel arra, hogy nem sikerült fegyvert választanom portékájából tényleg vissza kell majd jönnöm. 
    Miután itt végeztem, utam a város legnagyobb építményéhez, a toronyhoz vezetett, hol éppen Gultargból próbálta Herbald parancsnok kiverni az információkat, de ahogy hallom eddig nem sok sikerrel. kicsit előrébb nyomultam a tömegben a hegyesfülü és a törp mellé. Leria és Torak is nézték éppen a műsort, melyet én is az első sorból moziztam végig. Herbald egy iszonyatos pofont kevert le a félkezű hústoronynak. Sok haszna azonban nem volt, gondoltam magamban. Meg sem érzi, vagy ha igen akkor is hozzászokott már a fájdalomhoz, így nem fog beszélni az is biztos, maximum is csak tovább bőszítik, úgy meg aztán tényleg nem lesz semmi esélyünk kiszedni belőle semmit. Ekkor azonban a torony ajtajában megjelent egy elég furcsa szerzet. Nem tudtam megállapítani első ránézésre, hogy milyen fajú lehet, így csak reménykedtem benne, hogy ember és nem egy újabb fura szerzet. 
    A férfi váltott pár szót Herbaldal, majd kis monológjának köszönhetően felidéztem, hogy mit is olvastam én azokból az irományokból, amik elém kerültek. Valóban nagy és erős lényekről van szó, de buták, viszont a memóriájuk annál jobb. Hát persze, hiszen így jegyzik meg a megsebesített zsákmányt, ha annak sikerülne meglógnia, az idő az ogrék mellett áll, ők képesek, napokig, akár hetekig is követni a zsákmányukat ezzel talán lassúságukat kompenzálják. 
    Gondolamenetemből, a sötétedő fellegek zökkentettek ki. Mi a fene? Az előbb még fényes nappal volt. Ekkor vettem észre, hogy a férfi mágiába kezdett és így fogja beszédre bírni Gultargot. Ez az elméletem megerősíteni látszott az ogre velőtrázó üvöltése, aztán szemei felakadtak, a férfi pedig nemes egyszerűséggel kitépte annak emlékeit és mint egy projekció vetítette ki elénk. Ő lehet a városi mágus talán, akiről meséltek nekem. Azt tudom, hogy a környéket több nagy hatalmú varázsló vagy alkimista lakja, de arra nem számítottam, hogy egyikükkel össze fogok futni. 
    Amint néztük Gultarg emlékeit, nekem annyi jött le belőle, hogy valahol egy barlangban gyülekezik egy olyan sereg, amely ha eléri ezt a várost, akkor a Bástyák lehetnek akármilyen ügyesek, ilyen túlerővel szemben esélyük sincs. Ez már egy magasabb szint. Vajon melyik vezető küldené ide segítségül a haderejét? Lehet, hogy már késő lenne segítséget is kérni? Ha ezek tényleg a környező hegyekben gyülekeznek és Gultarg csak az előfutár volt, akkor valóban azonnal kell cselekedni. 
    A projekció végén egy férfi emelt fel egy követ vagy valamilyen tárgyat, melynek kísérteties kék ragyogása még az emlékek között is olyan erős volt, hogy a téren állók közül sokan maguk elé köptek, mások oda sem néztek. Herbald és a mágus azonban töretlenül figyelték, arcukon sötét érzelmeket közepette. Mindenki meg volt rettenve, de én nem. 
    Ezt a kék ragyogást már láttam valahol. Egy lépést teszek a tömegből a kép felé, mintha meg akarnám fogni azt a valamit, melyet többiek ereklyének vélnek, én teljesen másként látom. Szememben a kék fény erősen tükröződik, szívem hevesebben kezd verni és mintha maga a mágia folyna végig bennem de ez persze lehetetlen... Nem éreztem még ilyet soha, pedig az utóbbi pár napban találkoztam a művészet sok fajtájával, de ilyen érzésem még sosem volt. Igyekeztem visszalépni a tömegbe, miután a kék izzás eltűnt, de már nem jártam sikerrel. Páran észrevettek és összesúgtak. Mások csak lestek, mintha valami bogaras alak lennék. 
    Ezek után a mágus figyelmeztette Herbaldot a közeli veszélyre, majd vissza vonult tornyába. Szerencsére ő nem vette észre a kis alakításomat, vagy csak nem foglalkozott vele. Ezeknek a nagy hatalmú embereknek egy magamfajta földműves paraszt nem jelenthet sokat. Nem is gond, talán jobb csöndben meghúzódni egy darabig, itt a városban is. Így is megelőzött a hírnév, hogy elintéztem ezt a bűzös bestiát, részben. A többiek egy kicsit csodálkozva néztek rám, aztán elmesélték, hogy mi ez a tárgy én pedig csöndben figyeltem. 
    - Herbald parancsnok. Tudom, hogy felajánlotta a lehetőséget, én azonban nem szeretnék élni vele jelenleg, mert egy személyes küldetésen vagyok, viszont ha megengedik csatlakoznék ahhoz az egységhez, amely esetleg elindul megütközni ezzel a Vas Hordával. Én inkább azt javasolnám, hogy nyílt harc helyett próbáljuk meg levágni a kígyó fejét. Mi lenne, ha ellopnánk tőlük ezt az ereklyét. Ne kérdezzék honnan, de nekem ismerős az a tárgy, nagyon is. Mintha már álmodtam volna hasonlót. - Hazudom nekik. Nem tudhatják meg a látomásomat. Leria úgy tűnik rájött erre, mert mandula vágású szeme összeszűkült. Lehet csak a mimikám, vagy az én szemem is felragyogott volna, amikor megpillantottam azt a követ? - Szóval én azt gondolom, hogy a fejetlen kígyó nem tud megmarni. Éppen ezért lehet jobb lenne ha esetleg ellopnánk tőlük ezt az ereklyét. Talán megölhetnénk a vezetőjüket is. Így biztosítva, hogy ez a hadsereg ne támadjon neki Külhonnak. Én minden esetre önként jelentkezem az akcióra, amennyiben ez lehetséges lenne parancsnok. 
    Ha sikerül meggyőznöm őket, a nap hátralevő részét Herbaldal tölteném és a kardforgatás fortélyaiba próbálnék meg bepillantást nyerni. Elmondanám neki az eddigi tapasztalataim és megmutatnám mire vagyok képes. Másnap a kovácsnál kezdenék, aztán pedig indulnék meg a kapu felé, ahol remélhetőleg vár az osztag mellyel elindulunk a hegyekbe. 
    A lány üldözése most másodlagossá vált, így végül a falu lotyójának kihallgatását is elnapolom, mert most látomásom egy másik részletére próbálok rájönni. Ez a kék fény, az a kő. Valami közöm van hozzá érzem a csontjaimban!

    Ajánlott tartalom

    Külhon Empty Re: Külhon

    Témanyitás by Ajánlott tartalom


      Pontos idő: Szomb. Júl. 20 2019, 10:08