Salonir - Ahol már nem minden a régi (Év: E.u. 885.)


  • Új téma nyitása
  • Hozzászólás a témához
Caralden Yosa
Caralden Yosa
Admin
Admin

Tartózkodási hely : Moldred

Karakterlap
Szint: Admin
Fókuszpont: Feneketlen
Erőpont: Elég

Kapuk Empty Kapuk

Témanyitás by Caralden Yosa Kedd Aug. 25 2015, 00:14

A kapuknál mindenkit és mindent alaposan ellenőriznek, hogy senki se próbáljon meg "elfelejteni" vámot fizetni valamiért. Nagy őrség áll ezeknél a helyeknél.
Caralden Yosa
Caralden Yosa
Admin
Admin

Tartózkodási hely : Moldred

Karakterlap
Szint: Admin
Fókuszpont: Feneketlen
Erőpont: Elég

Kapuk Empty Re: Kapuk

Témanyitás by Caralden Yosa Csüt. Ápr. 21 2022, 20:26

Elduin – Mosolyok árnyékában


 
Afranas egyszerre volt minden és semmi, amire számítottál. A cirkusz vezetője - Lord Reynoldus -, bár mindenkinek tartott egy beszámolót a városról, mikor annak idején erre járt, a sok meséből számodra csak annyi ragadt meg, hogy „vörös negyed szép nőkkel, kocsma kocsma hátán” és talán a fekete piac, ahol mindent be lehet szerezni, még a drogokat is. Akik közelebb álltak hozzád, legfőképp a mester, és késdobáló társad, Favian, valamint a hölgy, Isobel, kit neked sikerült beszervezned a cirkuszba egy éve, megannyiszor figyelmeztettek már a veszélyekre. Valahol mélyen tudtad, hogy Isobelre megérné hallgatni, hiszen mégiscsak a jövendőmondás volt a mestersége, és eddig bármikor látott valamit a jövődben, az rendre megtörtént. Úgy tűnt, mintha annak ellenére, hogy halmozod az élvezeteket, valahogy a vége mindig balul sül el, mintha csak egy átok ülne rajtad. Sokszor eszedbe jut Sana, aki magához akart kötni, talán nem ismerve eléggé ahhoz, hogy tudja, legalább olyan szabad vagy, mint a vándor madarak, s legalább olyan kalandvágyó is. Nem lehet hát véletlen, hogy életed a cirkusszal kötötték össze, legyen akármilyen kegyetlen is a Sors fintora, aki viszont tudta, hogy egy nap legalább olyan komisszá cseperedsz majd, mint Tydon, a pajzánság és bor istene.
 
Szóval Afranas. A távolból már látni lehetett a nyüzsgést, leginkább a piacok körül, elvégre a falon kívülről nem sokat látni a belváros rejtett szépségeiről. Egy rövid időre álltatok meg csak a kapuk előtt, ahol a helyi őrség – vagy nevezzük őket a Tolvajcéh embereinek – adót követelt a tovább haladásra. Rémlik valami arról, hogy Reynoldus arról beszélt, csakis akkor tehetsz bármit a városon belül békében, ha megfizeted a védelmi pénzt a hatóságoknak. Ha nem így tennétek, valószínűleg rablás áldozataivá válnátok. Nem sok reményt fűzöl a városhoz, ahogy körbenézel a külvároson: a színes épületek roskadoznak, az utcákon olcsó ruhákba öltözött gyerekek ugróiskoláznak vagy éppen fogócskáznak, olykor elkapod egy-egy fiatal sóvárgó pillantását, ahogy a hosszú cirkuszi karavánra les arról álmodozva, hogy talán részese lehet ő is a nézőközösségnek. Nem sok időd marad bámészkodni, a vezető, Reynoldus közelít meg mindenkit, majd eljut a te kocsidhoz is.
- Van egy kis problémánk. Azt mondják, hogy nem mehetünk be a városba, legalábbis nem a karavánnal a nagyságunk miatt. Szóval itt kell letáboroznunk és a városon kívül fogjuk megtartani az előadásokat. Ezen kívül persze szabadon járhatunk-kelhetünk, az adót megfizettük – megpaskolja a lovak nyakát.
- Néhányan itt maradunk, hogy felállítsuk a sátrakat, te is pihenj egy keveset. Később persze szeretném, ha bemennél a városba, és hirdetnéd a jöttünket. Elvégre te vagy a legmegkapóbb emberünk, biztos vagyok benne, hogy rengeteg gazdag enné a szavaidat, és idecsődülnek mind. Vidd magaddal Lance-t is, ráfér egy kis nyújtózás – gyengéden megütögeti a kezed, majd visszamegy a karaván elejére, ahol megfordul az egész bagázs. Egy számotokra kijelölt területre indultok, ami nincs távol a várostól, sőt egészen közel van a falhoz és a bejárathoz, hogy könnyebben ideérjenek a vendégek. Ha jobban belegondolsz, tényleg szükséges volt ez az intézkedés, a cirkusz sátrai elég nagyok, hogy minden elférjen, a városon belül pedig nem biztos, hogy a zsúfolt épületek mellett ez megoldható.
 
A többiek még meg sem pihennek, azonnal nekilátnak a munkálatoknak, hogy felállítsák a sátrakat. Épp te is leemelnéd a ponyvát, amikor egy ismerős hangot hallasz.
- Hé, El! Reynoldus azt mondta, hogy jöjjek veled a városba, tudod, hírét adni a jöttünknek, és minél több embert becsábítani az előadásra – vigyorgott rád Lance. Körülbelül egyidős volt veled, fiatalos arc, így azt is mondhatni, hogy Reynoldus nagyon is jól tudta, hogy erre a munkára két sármőrt kell küldenie. Az idősebb, gazdag hölgyek oda és vissza vannak a fiatal arcokért, legalábbis az eddigi tapasztalataid alapján. Lance-szal szinte együtt nőttetek fel, s bár ugyanolyan jóképű volt, mint te, mégis legalább ugyanennyire ártatlan. Csak megjátszani tudta magát, de nem igazán vette volna rá arra semmi, hogy ugyanolyan életet éljen, mint te. Mint két tojás, mégis más csirke. Ennél jobban már csak a nővérét ismerted, Mott-ot, a trapéztáncost, akinél párszor próbálkoztál már, de Mott annyira hajthatatlan, mint az öszvér.
- Úgy hallottam, hogy Afranasban is vannak érdekes figurák… amolyan sötéten érdekesek. Elvégre egy ilyen rossz hírű városban csak olyanok lehetnek, nem? Kíváncsi vagyok, mit találunk. Persze első a munka! Gondolj csak bele, mennyi arany jöhet a házhoz, nem úgy, mint Moldredben. Ott a sok mágus miatt egyébként is nehéz olyasmit mutatni, amit nem láttak még, ők mindent jobban tudnak – magyarázza vicces arcokat vágva, kifigurázva az összes mágust, akik eddig utatokat szegezték.
- Mit szólsz? Maradjunk a sátrakkal, vagy spuri be a városba?



// Említett karakterek:
Elduin Craxidor
Elduin Craxidor

Tartózkodási hely : Afranas

Karakterlap
Szint: I.
Fókuszpont: 0
Erőpont: 0

Kapuk Empty Re: Kapuk

Témanyitás by Elduin Craxidor Pént. Ápr. 22 2022, 20:50

- Még egy kicseszett város, de legalább nők és alkohol van.
Főnök meg megint eligazítást tart, holott pontosan tudja, hogy mennyit jegyzek meg, hol van bordély, a kocsma és az előadás időpontját. 3 dologra van szükségem az életben: cirkuszra, hogy fellépjek, de hát egy ilyen kib... szép arcot nem szabad elrejteni a világ elől, mutogatni kell, hogy az irigyek mindig tudják, hogy hol járok. Amúgy is akárhol vagyok, mindenkinek tudnia kell, hogy ott vagyok. Könnyen barátkozok, elég, ha nő az illető vagy van elég tudat módosító szer nála. Kollegáim, Favian és Isobel már megannyiszor szóltam, hogy ennek az életmódnak nem lesz jó vége. Isobel már számtalanszor látta előre a történéseket, amik félelmetesen nagy valószínűséggel jöttek be. De szarni rája, nem vagyok egy félős valaki, amúgy is, unalmas az élet, ha valami mindig csak arra figyel, hogy mindenkinek megfeleljen. A lőcsöm az egészbe. Nem vagyok egy unalmas vénember, meg aztán, ha leélsz egy életet, ahogy mindenkinek tetszene, a végén visszanézel és azt mondod "a k.rva életbe, leéltem egy kicseszett életet, hogy mindenki boldog volt körülöttem, rajtam kívül. Emlékszem arra a szukára is, párszor együtt voltunk, aztán már házassági ajánlattal bombázott. Sana, a bolond elf nő, több száz évig élnek azok a hegyesfülűek- gondolok hirtelen a sajátomra is- 42 évesen akar az ember lánya megházasodni egy nála 26 évvel fiatalabb sráccal. Nem vagyok kutya, hogy megkössenek, hogy ne támadjak. Sokkal inkább vagyok egy vándormadár, aki nem tud megülni a seggén 5 percnél tovább. Már alig várom, hogy megérkezzünk. Lassan kiszárad a torkom, szükségem lenne valami lőrére, hogy kevésbé érzékeljem ennek a világnak a szarjait. Ha valamit a cirkusz javára lehet írni, hogy még egy ilyen alkoholista, nőcsábász, nihilista és hedonista idiótának is esélyt ad, ha jól végzi a munkáját. Márpedig én jól végzem s ez a lényeg.
Közeledve a városhoz már látszik egy- két dolog a városból, már amennyire a kapu és a falak engedik. Mintha rémlene, hogy a főnök említett valamit arról, hogy a kapuőröknek meg kell fizetni a védelmi pénzt, ha valaki nem akarja gyorsan kisemmizve találni magát, rosszabb esetben pucéran egy árokban, legrosszabb esetben élettelenül. Főni bácsi valamit mókol az őrökkel, majd körbejár, és ahogy eljut hozzám, közli, hogy túl nagy a karaván és az előadásokat a városon kívül kell megtartani. Nem sok ész kell hozzá, engem meg azért megáldottak az istenek, még ha a nagyrészét már el is ittam, hogy túl szűkek az utcák és nem hogy a sátrat, de még arra is kevés a hely, hogy a késdobálónk bemutassa tudományát. Mivel a pénzt leperkáltuk, igy igazából annak akadálya, hogy kétlábon besétáljak. Nem igazán erőltettem meg magam, csak a kocsin ülve jeleztem, hogy felőlem rendben és amúgy is, tisztában vagyok vele, hogy mi a feladatom. Teszem, amihez értek, előadom magam, hogy a sok hülye gazdag f.sz idejöjjön, költse a pénzét, hogy aztán én abból a pénzből egy bordélyban vagy a saját hálószobájukban csináljam meg a lányaikat, feleségeiket. Az ilyen városokban mindenkinek meg van az ára. Ha megfelelő árat mondasz, akkor még a saját feleségüket is odaadják az emberek.
Picit elgondolkodtam, majd felállok, hogy akkor csináljunk úgy, mintha része lennék az építkezésnek. Épp levettem volna egy ponyvadarabot, amikor meghallom Lan hangját. Már csak ez a szűz huszár hiányzott, de hát a feladatra rajtam kívül csak ő alkalmas és két arc jobb, mint egy. Komolyan még az ismeretlen nagyanyám is izgalmasabb, mint ez a kölyök, de kedvelem, olyan, mintha a testvérem lenne. ~Főnök azt mondta, hogy neki sem ártana némi nyújtózás, szerintem meg egy nő hiányzik neki. Esténként olyan hangos a csattogás, hogy szabályosan nem tudok tőle aludni.~
- Igen, nekem is szólt, bár nem tudom, hogy miért lepődtél meg ezen.- Rakom a kezemet a nyakába.- szerzünk neked valami luvnyát, iszunk két sört és hátha te is végre felnősz. Tapasztaltabbat akarsz vagy inkább fiatalabbat? Ne is mond, majd én kiválasztom neked. Komolyan mondom, szerintem még egy mozgásképtelen öregasszonyt sem tudnál kielégíteni.
Hagyok némi időt válaszolni neki, majd folytatom.
- Persze, első a munka!- forgatom a szemem.- Irány a kocsma, szerzünk némi motivációt, aztán show time!- Mutatok körbe a tenyeremmel.- Ja, azok a spur mágusok, több ezer aranyat költenek el hozzávalókra, de nem bírnak ki 6 órát, hogy ne szóljanak bele egy- egy trükk működési elvébe. Amúgy is azok az öreg medvék annyira savanyúak, mint a nővéred a reggeli kávéja előtt.- Kacsintok egyet, holott mind a ketten tudjuk, hogy soha nem voltam Mott-tal erotikus értelemben. Olyan, mintha a nővérem lenne és hát ugyan idősebb nálam, mégis ismerjük a mondást reggel húgom, este, meg nos, ezt mindenki fantáziájára bízom, de hát Mott nem adta be a derekát némi huncutkodásra.
Miután megvolt a hegyibeszéd és Lan sem ellenkezik továbbra is a nyakában tartva a kezem, márha ő maga nem veszi le, megindulok a város felé. A kapunál az őrök nem sok mindent kérdeztek, hiszen látták, hogy a karavánnal vagyunk, beengedtek. Utam nem meglepő módon a kocsmába vezetett. Természetesen nem csak a szokásos menjünk és igyunk, amig birjuk dolog volt a háttérben. A legjobb hely, ha valamit el akarsz inditani, az a kocsma. Részeg ember könnyen barátkozik és a hireket is gyorsabban szállitja, na meg az sem utolsó dolog, hogy a torkom ki van száradva. Lannak is lettek volna ötletei, de mint lenni szokott, kb a második próbálkozás után feladta a dolgot. Gyors kérdések sorozatába kezdtem, egy kicsit inkább reklám okán, mint tényleges útbaigazitás miatt, hogy megtaláljam a számomra megfelelő helyet. Megfelelő helyet? Kit hülyitek? Bármelyik késdobáló megtette volna, ha van bármilyen bóditó italuk. Nem, itt kérem kökemény marketing folyt. Ha valakihez odaléptem mindig jó hangosan bemutatkoztam és elmondtam jövetelem célját.
- JÓ NAPOT! ELDUIN VAGYOK, A TÁRSAM LANCE! BAZAAR AMORE CIRKUSZ TÁRSULAT TAGJAI VAGYUNK, AKIK AZ ESTI ELŐADÁS ELŐTT EGY KICSIT MÉG SZÓRAKOZNÁNAK. HOL TALÁLOM A KÖRNYÉK LEGJOBB KOCSMÁJÁT?
Ezt és ehhez hasonló mondatokkal próbálom magunkra és a társulatra felhivni a figyelmet, hogy minél többet tudjanak rólunk. A kocsmát megtalálva és belépve abba sem igazán hallgatok, itt is minél hangosabban köszönök és jelzem jövetelem okát, majd kinézve egy kisebb, szimpatikus társaságot odamegyek a pultoshoz és mégegyszer jó hangosan elmondom ki vagyok, miért jöttem, meg hogy kérek két sört. Amig a csapos csapolta a sört, én megkerestem a kocsma legnagyobb asztal nélküli terét és megkezdtem a beszédemet, nem törődve azzal, hogy kinek tetszik. Mint mondtam, az életemet nem igazán korlátozta mások véleménye.
- Jó napot úraknak és a hölgyeknek, látom szép számmal gyűltek össze igy a kora délutáni órákban! Társammal most érkeztünk a Bazaar Amore cirkusszal városba- itt Lanra nézek, aki elővesz néhány tört és zsonlőrködni kezd meg egyéb cukiságokkal festi alá a beszédem.- Vigyétek csodás társulatunk hirét és mindenkit szeretettel várunk este 8kor kezdődő előadásunkra.
Beszédem közben már szememmel kerestem a hölgy társaságot. Korán van még, meg valószinűleg a hölgyeket nem itt fogom találni, főleg olyanokat, amikre nekem szükségem lenne. Na meg Lance-nek, hátha végre elveszti a szüzességét, amit úgy őriz, mint Cerberus az alvilágot.  Természetesen a szemrevalóbb felszolgáló kisasszonyokkal olyan csúnyán flörtöltem, hogy még Cupido is tanulhatna tőlem.
- Lan, szerinted elég emberhez eljutott a hirünk vagy még szórjuk az áldást?
Igazából költői volt a kérdés, mert akármit mond, én imádok előadni, igy ha megittuk a sört vagy ha Lan nem nyúl hozzá, akkor az övét is elfogyasztom. Igazából sajnálom Ebena istennőt, hogy velem áldotta meg a jó sors, de hát én is a nők védelmezője lennék, jó párszor előfordult, hogy megmentettem egy nőt az erőszaktól, megkérdeztem, hogy nem csinálná-e önszántából. De Mudal is példát vehetne tőlem, egyenesen megmondom a nőknek, hogy mit szeretnék és úgy osztom a magomat, mint az emberek szokták mise után a pénzüket. Eion viszont büszke lehet rám, Tydon meg valószinűleg Lance-re. Mióta lettem ilyen szentfazék?

Ajánlott tartalom

Kapuk Empty Re: Kapuk

Témanyitás by Ajánlott tartalom

  • Új téma nyitása
  • Hozzászólás a témához

Pontos idő: Pént. Ápr. 26 2024, 17:25