Salonir - Ahol már nem minden a régi (Év: E.u. 885.)


    Daviros

    Share
    avatar
    Crion
    Admin
    Admin

    Tartózkodási hely : Nicosia

    Karakterlap
    Szint: Admin
    Fókuszpont: Túl a fókuszon
    Rang: Főisten

    Daviros

    Témanyitás by Crion on Pént. Aug. 25 2017, 00:07

    Daviros

    „… a Napfényben élni tudni,
    Közösen a felszínre jutni, de…
    … amikor a sötétség majd rád talál,
    Egy magad kell vele szembeszállnod.”


    Mindig is élt a világban egy köztudott hiedelem, miszerint a legmélyebb sötétségben, s a világ legkietlenebb pontjain nyugszanak a gonosz teremtményei. Bárki is mondta ezeket a szavakat, sosem volt még senkinek ily ennyire igaza.
    Salonir világában természetesen minden sarkon találkozhatunk a gonosz valamely arcával, de egy eldugott helyen maga a „sátán” teremtményei ólálkodnak. Yasidil vezetésével a sötételfek rátaláltak új otthonukra, melyet inkább nevezhetnénk tömlöcnek, melybe saját mesterük, s teremtőjük, Khoor zárta őket. Ahogy az átkozott nép feltérképezte rejtett képességeit ráébredve arra a tudatra, hogy örök rejtőzködés vár rájuk, új otthon felépítésébe kezdtek.

    Daviros városának felépítése a Lándzsa-hegyek pokoli temetőjében kapott helyet. A tüskés, különleges természeti képződmény elsődleges védőfalként szolgálja a sötételfek népét riválisaik ellen. A városba vezető barlang bejárata tökéletes precizitással lett elrejtve a kíváncsiskodó vándorok elől, s bárki, aki rá is talált a khoradánok lakhelyére, mára már valószínűleg halott, vagy rabszolgaként tartják a mélységben.


    A barlang bejáratát követő szakasz a kívülálló népeknek teljesen ismeretlen. A pokol száját elhagyva egy labirintushoz hasonló barlangrendszerben találhatják magukat a kalandorok, melyeket a legmegfelelőbb helyi ismeret nélkül lehetetlen feltérképezni. Élő ember még nem jutott át a barlangrendszeren, s a sötételfek foglyaikat bekötött szemmel utaztatják a bonyolult lélekvesztőben.

    Az örök sötétség labirintusát elhagyva az eddig látásuktól megfosztott idegenek végre újra gyönyörködhetnek a csodálatos napfény sugaraiban. Természetesen minden, valamelyest tapasztalt kívülálló megmondhatja, hogy a barlang szívében tündöklő égitest valamilyen mágia szüleménye, s mesterséges csóváival az egyetlen ékkőnek számít e barátságtalan városban. Az utcák világítását halovány lidércfénnyel oldották meg a helyiek, különleges és sehol sem látott hangulattal ellátva Daviros utcáit.

    A barlang nagyjából 3,2 kilométerrel helyezkedik el a felszín alatt, s egy 35 négyzetkilométernyi térségben terül el. A várost körülvevő védőfal több mint száz kapuval rendelkezik, melyek a mélyebb bányákba, büntető szekciókba, arénákba vezetnek. A barlang limitált férőhelye miatt a város rendkívül zsúfolt, népesség sűrűsége Salonir területén a legnagyobbnak mondható.


    Davirost három részre osztották az egykori építők, s gyűrűs rendszerben húzták fel a lakónegyedeket.
    A külső peremen a szegények élnek, zsúfolt piacok, bűz és a tolvajlás jellemzi a környéket. Rengeteg férfi rabszolga, s bukott női katonával találkozni a peremvidéken, legtöbbjük bandákban, kisebb klánokban tevékenykednek a megélhetésért.
    A középső gyűrű a köznép birodalma, rengeteg bolt és üzlet fogadja a lakókat és kalandorokat egyaránt. Akad néhány fogadó is a környéken, melyekben a Pókméregre hallgató egzotikus helyi italt is megkóstolhatják a merész, mulatni vágyó férfiak és nők. Az utcákon mágikus közvilágítás és a helyi milícia emberei tartják fenn a rendet.
    A legbelső gyűrű a nemesek és a papság szentélye. E falak kapujáig eljutni is nehéz, nem beszélve az átjutásról. Határozatlan időközönként nyitják ki a rendkívüli védelemmel ellátott acél kapukat, melyeket a királynő által személyesen összeválogatott elit katonák őriznek. Különösebb információt a belső környezetről és életvitelről nem lehet tudni, s a helyiek számára is egy rejtély a nemesi világ miléte.

    Matriarchátus:
    A matriarchátusban a nők lesznek vezetők, mely általában anyáról lányára száll, de ha a Nagyasszonyanya örökös nélkül hal meg, vagy az utódja fiú lesz, akkor általában a Nagyasszonyanya alatt álló négytagú tanács választja meg a következő Főpapnőt, akit a legrangosabb és legnagyobb mesterek tanítanak.
    A férfiak jelentéktelennek mondhatóak a társadalomban, pusztán utódnemzésre használják őket, és nagy beleszólásuk a politikába sincs. Általában a nők választanak párt maguknak, így egy férfi közeledését elutasíthatják anélkül, hogy bármilyen következménye lenne. Monogámok, ezért kitartanak a párjuk mellett, de nem kizárt, ha egy nő több férfit is tart maga mellett, de egy sötételf férfi mellett ez megbocsájthatatlan bűnnek számít. Nem keverednek más fajokkal, sőt, aki ezt megteszi, azt száműzik vagy kivégeztetik. Bár a sötételfek erősen tartózkodnak más népektől, de ha egy nőt bajban látnak, azonnal segítenek rajta, mivel megvetik és tiltják a nők megerőszakolását és megaláztatását – ha egy sötételf férfit kapnak rajta, szó nélkül kivégzik. Míg a nő uralkodik és vezet, addig a férfi vadászik, s hadba vonul.
    A matriarchátus sokaknak nem igazán tetszett – leginkább a férfiaknak -, ezért nem meglepő, ha sötételfek kisebb csoportját látjuk elvétve más földalatti vájatokban.

      Pontos idő: Kedd Nov. 21 2017, 22:28