Salonir - Ahol már nem minden a régi (Év: E.u. 885.)


    Caralden Yosa
    Caralden Yosa
    Admin
    Admin

    Tartózkodási hely : Moldred

    Karakterlap
    Szint: Admin
    Fókuszpont: Feneketlen
    Erőpont: Elég

    Hisur Empty Hisur

    Témanyitás by Caralden Yosa Szer. Márc. 22 2017, 18:19

    Hisur RXJuyK3F
    Hisur


    "A nap szikrázóan ragyogott a kék égen. A madarak vidáman csiviteltek, a természet  megújulását ünnepelte mindenki azon a tavaszi napon. Mindenki örült a pompás időnek, míg nem hirtelen néma sötétségbe borult a táj. Minden hang megszűnt. Sosem éreztem még magam ennyire kétségbeesettnek. Éreztem, ahogy a vér és az adrenalin hevesen pumpál az ereimben, s a rémültség kiült a még akkori, ránctalan arcomra. Megpillantottuk a végzetünk, ember és griff karöltve próbált menekülni a közelgő, fékezhetetlen szürkeségtől, de mind hiába. Rengetegen vesztek oda, családok, barátok köztük az én kedvesem Ligetot, s hűséges hátasom Kampós. Akkoriban a Nyugat vonulásának hívtuk, s legendaszámba ment a hírünk, miszerint Hisurt elnyelte az örök fagy démona. Mára már csak a régiek hisznek ebben a történetben, de ez… ez csak egy átok!"

    - Derzimal Krell, Hisuri lakos visszaemlékezése


     
    Rengeteg tudós és szakmabéli kereste már fel Hisur fagyott világát, s expedíciók tömkelege kutatta a múlt katasztrófájának forrását. Az, hogy a helyiek egy legendához kötik az eseményeket, vagy valami más állhatott a történtek hátterében, még a mai napig tisztázatlan kérdésként lebeg mindenki szeme előtt.
     
    Hisur évtizedekkel ezelőtt még egy gyönyörű, zöld és élő világként szerepelt világunk feljegyzéseiben. A helyieket Vokíroknak nevezték, kik akkoriban halászattal, haszonállat tenyésztéssel és mezőgazdasággal foglalkoztak. A Vokírok szoros összeköttetésben álltak a sziget csúcsragadozóival, a griffekkel. Hisur otthont nyújtott Salonir griffállományának - körülbelül nyolcvan százalékuk leledzett itt -, s itt jegyezték fel a legnagyobb keltető szirtet. A lakosság hamar közös nevezőre jutott a nemes állatokkal, melyek a későbbiekben a Vokír nemzet egységes címerállatává nőtték ki magukat.
    A régi harcosok egyes beszámolók alapján - köszönhetően annak, hogy értettek a haszonállatokhoz -, sikerült betörniük nem egy griffet, s meglovagolva azokat a Vokírok kiterjeszthették világukat.
     
    Mára már a sziget régi arcából nem maradt semmi. Az egykoron zöldbe öltözött sziget fagyos és élettelen, bárhonnan is nézzük. A helyi klíma elviselhetetlen azok számára, akik nem a sziget lakói. A hőmérséklet állandó fagypont, vagy az alatt ingadozó, de az úgynevezett örök fagy démonának felbukkanása óta egy percre sem dugta elő körülölelő sugarait az éltető Nap. A griffek kilencvenkilenc százaléka kihalt, de a zord időjáráshoz viszonylag hamar sikerült alkalmazkodnia az egykori dicső Vokír népnek. Mai napig vastag bundákban, s teljes testfelületet lefedő ruhákban mutatkoznak az emberek. Házaik falait sokan a mindenhol fellelhető hóval burkolják körbe a jobb hőszigetelés reményében a gyakori -50°-ok miatt. A Vokírok ősi mesterségeikből nem maradt semmi, a napokat rendszeres vadászattal és szegényes inporttal vészelik át.
     

    Egy másik helyi legenda szerint az örök fagy démona szívét a Magányos hegy csúcsa vájta ki, s egy kalandor fegyvert kovácsolt a szívből. A fagyos pengét a lakosok szerint visszajuttatták a csúcsra, de hogy tényleg létezik e a fegyver, arról csak találgatni lehet.

      Similar topics

      -
      » Hisur

      Pontos idő: Pént. Márc. 29 2024, 07:25