Salonir - Ahol már nem minden a régi (Év: E.u. 885.)


    Vadász

    Share
    avatar
    Caralden Yosa
    Admin
    Admin

    Tartózkodási hely : Moldred

    Karakterlap
    Szint: Admin
    Fókuszpont: Feneketlen
    Rang: Akadémiai Igazgató

    Vadász

    Témanyitás by Caralden Yosa on Szomb. Márc. 18 2017, 20:10

    Vadászok 




     
    Kezdetben az istenek megelégedtek egymással, azzal, hogy maguk közt születnek társaik, vagy valamiféle isteni beavatkozás következtében. Történt azonban, hogy amikor megjelentek az elfek, az emberek és egyéb fajok, az istenek szemet vetettek rájuk. Sokáig csak kémlelték őket a messzi dimenzióból és figyelték életvitelüket, de egy isten lemerészkedett közéjük, amikor szerelembe esett egy férfiúval. Relene, a tűz istennője még fiatal volt az istenek között, ahogy kiszemeltje is, de ez nem akadályozta meg szerelmüket. A szerelem gyümölcseként Relene egy fiút hozott a világra, de mivel a tűz istennője volt és hatalmas szenvedély égett benne, nem maga nevelte fel a gyermeket. Ahogy a gyermek megszületett, azt azonnal az apának adta oda, aki csak akkor szerzett tudomást arról, hogy Relene egy istennő. Nem tudta, hogy egyedül mit kezdjen a gyermekkel, főképp akkor nem, amikor tudatosult benne, hogy fia félisten. A gyermeket így hát nevelőszülőkre bízta, akik szeretetben nevelték fel a fiút. Relene fia hamar erős és derék férfivá nőtte ki magát. Édesanyja természetét örökölve az ő lelkét is hamar körbeszőtte a vágy és szerelem mindent felemésztő fonala. Családjának nevét tovább örökítve egy életrevaló legénykét hozott kedvesével a világra. Különös múltjának történetére rájőve jobbnak látták, ha ők is csak megfigyelők maradnak fiuk életében, ki már születésekor több volt, mint egy átlagos gyermek.

     
    A fiú persze mit sem tudott arról, hogy az apja félisten volt, míg az anyja egy egyszerű halandó. Azonban volt valami, amit már a kezdetek óta tudott: gyorsabb volt, mint bármelyik korabeli fiú, kitűnően értett Salonir fajaihoz még akkor is, ha nem tanították rá. Mintha az elméjébe lett volna kódolva, hogy melyik faj hogy néz ki, és mire képes. Ahogy felnőtt, egyre jobban ráérzett a dolgok nyitjára: a nyomoknál tudta, hogy melyik fajé; vissza tudta vezetni, hogy mi történt, ha dulakodás nyomát látta. Azonban egy dologhoz nagyon értett: a vízi szörnyekhez. Talán Relene, nagyanyja hagyatéka volt ez a képességge, nem tudni, csak azt, hogy Relene természetes ellensége a víz volt, ahogy isteni ellensége a vizek úrnője, Kesoi.
    Relene hőse végül a saját unokája lett, aki megküzdött a vizek rémségeivel, ezért elárulta neki, hogy mi is ő valójában: Vadász. A fiú végül tovább folytatta a harcot a mélységek szörnyetegeivel, Relene pedig megajándékozta őt: nem foghatta a tűzmágia.
     
    Kesoi viszont látva, hogy birodalma pusztulófélben volt, féktelen haragra gerjedt. Hogy maga is egy hőst válasszon magának, elcsábított egy halászt, akinek egy leányt szült. A leány és a fiú végül riválisokká lettek, de egyik sem bírt igazán a másikkal. A tűz és a víz mindig is kioltó elemei voltak egymásnak, s a két gyermek hamar rájött arra is, hogy csak bábok ebben a végtelennek tartó harcban. Felhagytak a küzdelemmel, s szerelemre leltek. Relene és Kesoi ennek ellenére még mindig versengtek egymással, s nem csak ők…
    Ahogy a többi isten tudomására jutott cselekedetük, ők is a halandók kegyeiben kezdték el keresni a megoldást szűnni nem akaró ellentéteiknek…
     
     
    Megjelenés:
    Az isteni nagyszülőknek köszönhetően lehet rajtuk valamilyen ismertetőjel arra vonatkozóan, hogy nem egyszerű halandók. Ha az isten eredeti formája valamilyen állati megnyilvánulás, akkor maga a gyermek is születhet szarvakkal, ami az évek során csak nagyobb lesz. Ha az isten jobban hasonlít egy elfre, a gyermek füle hosszú lesz. Ez magyarázható azzal, hogy a félisten és a halandó nászából nem születik tiszta, tökéletes sarj. Különben semmi másban nem térnének el egy átlagos halandótól.
     
    Képességek:
    Az istentől függ. Ha a gyermek a tűz istennőjének gyermeke, nagy az esélye arra, hogy nem fogja a tűzmágia, vagy ő maga is képes arra. A legtöbb isten és félisten persze nem árulja el sem a halandó szülőnek, hogy isten, sem pedig a gyermeknek, így gyakorta úgy nő fel a Vadász, hogy nem tud a gyökereiről. Ha a háború istenének unokája, akkor biztosan jó stratéga és remekül bánik a fegyverekkel, valamint fizikális ereje is sokkal jobb.
    Amit mindenképpen tudunk, és ami közös minden Vadászban, az a vadászérzék (ezért is nevezték el őket Vadásznak, és nem Hősnek). Minden fajhoz értenek minimálisan, de egyhez nagyon, s arra is specializálódnak. Egyesek sárkányokra vadásznak, így arra specializálódott fegyverekkel harcolnak, amik könnyedén behatolnak a pikkelyek alá. Mások lidércvadászok, így felszentelt fegyvereket használnak. Az isteni megnyilvánulástól függ legtöbbször, hogy kire fognak vadászni, de általában az isten természetes ellensége lesz a kiválasztott. Könyörtelen gyilkosok, ritkán kegyelmeznek. Mondhatni rájuk azt is, hogy zsoldosok, bérgyilkosok, mivel a megfelelő összegért bárkit eltesznek láb alól. A mérgek nem hatnak rájuk (viszont elkábítani lehet őket), s kicsit másképp látják a világot ösztöneiknek köszönhetően: sokkal élesebben látnak, mint egy átlagos ember.
     
     

    Egy Vadász nem feltétlenül tudja, hogy egy félisten gyermeke. Az csakis az istentől függ, hogy elmondja e neki, vagy a halandó szülőnek, hiszen sok istenség csak ellöki magától a gyermeket. Hovatovább, mágiával aligha bírnak, hiszen már így is sokat köszönhetnek az istennek. Csakis akkor kapja meg a mágikus képességeit, ha az isten hajlandó a kegyeibe fogadni. Az isteni vértől függetlenül ugyanannyit élnek, mint egy félelf; maximum életkoruk százötven, vagy kétszáz, de hamarabb is meghalhatnak, hiszen mégiscsak az isten kegyéből élnek. A korosodás alatt jóval lassabban öregednek, de a kor nem zárja ki, hogy más úton nem halhatnak meg.

      Pontos idő: Szer. Nov. 22 2017, 15:46