by 
Sötételfek/Khoradánok
Amíg az Anadánok és az emberek „vígan” háborúztak egymással, Khoor mindig azon filozofált, hogyan tudná beérni Anamúrt. Mióta féltestvére, Anamúr jelen van az életében, azóta mindig ellene játszik, hogy féltestvérét inzultálja. Amikor látta, hogy Anamúr megteremtette az elfeket, sajátjainak akarta azokat. Az elfek az emberekkel való háborújuk során megtéveszthetőek voltak és befolyásolhatóak is, így amikor Khoor megjelent előttük egy fekete párduc képében, s szabadságot, hatalmat és gazdagságot ígért, az elfek egy csoportja könnyen átcsábult az oldalára. A csoport egésze nőkből állt, akik könnyen bedőltek a gyönyörű párducnak – főképp Yasidil, aki mindig is előrébb akart lépni az elfek hierarchiájában. Khoor megígérte Yasidilnak, hogyha továbbviszi a hírt és őt szolgálják, Yasidil vezetheti azt a kolóniát, melyet a lábai elé terít.
Yasidilnak és kis csoportjának azonban előbb egy olyan helyre volt szükségük, ahol távol élhetnek az elfektől. Khoor egy földalatti világba vezette őket, ahol felépítették saját városukat. Azonban az elfek teremtésüktől kezdve a fény népei, ezért a földalatti élet nagy hátrányukra vált: bőrük sötét lett, s ha kiléptek a napfényre, az nem csak a szemüket sértette, de a bőrüket is égette. Arra kényszerültek, hogy életük végéig a föld sötétjében éljenek, de többre vágytak: újra a Nap fényében akartak tündökölni.
Egy napon sárkányok üvöltését hallották, Yasidilnak pedig akkor jutott eszébe, hogy a sárkányok pikkelye voltaképpen megmentheti őket, s újra értelmet adhat az életüknek. Azonban a sárkányokhoz nehezen juthattak el. Akkoriban rengeteg karaván ütötte fel fejét közelükben, akiket minden alkalommal kifosztottak, hogy saját birodalmukat gyarapítsák. A kereskedők persze ravaszak voltak, s amikor a sárkányok vezére megmutatkozott előttük, arra kérték a sárkányokat, hogy segítsenek rajtuk, cserébe táplálják őket áldozataikkal. A sárkányok nemesek voltak, s beleegyeztek a szövetségbe. Együttes erővel küldték vissza a sötételfeket a föld mélyére, akik végül rákényszerültek arra, hogy életük végéig a föld ásványaiból kovácsolják fegyvereiket és páncéljaikat, melyek sajnos nem voltak elég jók ahhoz, hogy kilépjenek a napfényre.
Yasidil végül elérte, hogy tovább növelje birodalmát: férfiakat csábított az elfek közül az oldalukra – mivel Yasidil gyönyörű volt, és a sötétben egyébként sem látszott, hogy bőre ugyanolyan, mint az éj -, ezzel sikerült továbbvinni a sötételfek vérvonalát. Yasidil felépítette a hierarchiát, melyben a nők irányítottak. Úgy vélte, hogy csak ők képesek egységben tartani a rendszert, így jött létre a matriarchátus, melynek élén Ő maga állt. Innentől kezdve Yasidilt Nagyasszonyanya, Főpapnő vagy matriarcha néven emlegették.
Yasidil mindig is kiemelkedő volt a mágiában, s ahogy azt Khoor megígérte neki, nagyobb hatalomra is tett szert, mely megengedte neki, hogy ő legyen a vezér a föld alatt.
A föld alatt végül egy olyan kolóniát építettek ki, mely hasonló volt a felszíni elfekéhez. Céljuk egy volt: a Napfényben élni tudni. Ehhez pedig egy út vezetett: ha a drakojanokkal lépnek háborúba – mondani sem kell, hogy a drakojanok így természetes szövetségesei lettek az elfeknek.
Kinézet:
Testfelépítésük megegyezik az elfekével, csak egyben térnek el: a bőrük hamuszürke, de lehet lilás, kékes, bármi, ami a sötét árnyalatát hivatott visszatükrözni. Hajuk és szemük teljesen kifakult, minek következtében a hajuk színe teljesen ezüstös és fehér, szemük pedig elvesztve napvilágát feketébe burkolózott (ez persze nem zárja ki a más színeket, egyszerűen csak nem világosak). Páncéljaik és ruházatuk is teljesen sötét, preferálják a nehezebb acélt.
(Yasidil, a Nagyasszonyanya)
Matriarchátus:
A matriarchátusban a nők lesznek vezetők, mely általában anyáról lányára száll, de ha a Nagyasszonyanya örökös nélkül hal meg, vagy az utódja fiú lesz, akkor általában a Nagyasszonyanya alatt álló négytagú tanács választja meg a következő Főpapnőt, akit a legrangosabb és legnagyobb mesterek tanítanak.
A férfiak jelentéktelennek mondhatóak a társadalomban, pusztán utódnemzésre használják őket, és nagy beleszólásuk a politikába sincs. Általában a nők választanak párt maguknak, így egy férfi közeledését elutasíthatják anélkül, hogy bármilyen következménye lenne. Monogámok, ezért kitartanak a párjuk mellett, de nem kizárt, ha egy nő több férfit is tart maga mellett, de egy sötételf férfi mellett ez megbocsájthatatlan bűnnek számít. Nem keverednek más fajokkal, sőt, aki ezt megteszi, azt száműzik vagy kivégeztetik. Bár a sötételfek erősen tartózkodnak más népektől, de ha egy nőt bajban látnak, azonnal segítenek rajta, mivel megvetik és tiltják a nők megerőszakolását és megaláztatását – ha egy sötételf férfit kapnak rajta, szó nélkül kivégzik. Míg a nő uralkodik és vezet, addig a férfi vadászik, s hadba vonul.
A matriarchátus sokaknak nem igazán tetszett – leginkább a férfiaknak -, ezért nem meglepő, ha sötételfek kisebb csoportját látjuk elvétve más földalatti vájatokban.
Képességek:
Teljesen megegyeznek az elfekével, de fénymágiájukat elvesztették, így a sötétséghez fordultak. Sokan űznek nekromanciát, vérmágiát vagy szimplán fekete mágiát. Könnyebben lépnek kapcsolatba a túlvilági szellemekkel, mint elf társaik és a sötétben is ugyanúgy látnak, mint az elfek nappal. Hosszú évekig élnek, ha nem öli meg őket egy fegyver hamarabb, mint a kor.
Szokások:
Gyakran üléseznek, ahol megbeszélik további terveiket az elkövetkezendő harcokra, ehhez pedig ugyanolyan gyakorta rituálékat is rendeznek, ahol a sötétség erőit előhívva próbálnak feljutni a fényre, hogy ott rémüldözzék a fentieket.
(Faji kompatibilitás: A Sötételfek a következő fajokkal képesek utódnemzésre: Ember, Angyal, Lidérc, Vadász, Sötételf.
Figyelem! Minden, ami a Lidércekkel kapcsolatos, engedélyköteles!)
~ Kérdésekkel felkeresendő Crion vagy Caralden Yosa.
