Kaprostelek, a Süvöltő-hegység déli lábánál fekszik. Igen csak poros, aprócska falu, ahol az emberek többsége földművelésből, az erdő közelségéből fakadóan fakitermelésből, vadászatból él.
A település, Quintuss Kaprivall Prefektus által birtokolt, Déli Prefektorátus területéhez tartozik, mondhatni az utolsó település, ami itt, lenn délen még tagja a körzetnek. Mint az apró települések többsége; Kaprostelek is egy szentély, a városháza és a piactér köré épült. Az utolsó népszámlálás alapján úgy 40-45 család lakhatja, melynek nagy része földműveléssel, favágással és vadászattal foglalkozik. A falunak egyetlen kovácsa van, aki a műhelyét és házát a falu szélén, attól északra építette fel. Eleget téve a Tűz Törvénynek, amely kimondja: a tűzveszélyes épületek faluszéli elhelyezését.
Tomek Torcreek: Eke és balta feliratú cégértáblája jól ismert a faluban. Bár nem zengenek regéket képességeiről, azt mondják legalább van egy kovács és nem kell a tíz kilométerrel arrébb lévő Rezeskert piacára kimenni, ha kell valamilyen szerszám.
// Torcreek Claydon - Új idők //
A tavaszi langyos szélben, az új reggel; finom, kellemes illata ébresztette Claydont. Szokásától eltérően ma hamar kipattant az ágyból, álmos szemekkel a mosdótálhoz sétált. Édesanyja még azután is gondoskodott róla, féltő szeretettel, hogy három éve nem viseli zsebében, Neta szimbólumát és felnőtt, ifjú, életerős férfi lett. Megmosakodott a hideg vízzel, megmosta szemeit és arcát, majd a szürkés, kopott törölközővel megtörölte éppen csak pelyhedző állát. Zholer, gyerekkori jó barátja még pelyhesedni sem pelyhedzik, ez Claydon számára komoly férfiúi büszkeséget adott, még ha a lányok rá se hederítenek. Még! De majd, ha megnyeri a Kaprostelki Tavaszi Vásár versenyszámait, akkor majd minden más lesz. Mert hát ezért is pattant ki olyan gyorsan az ágyból és indul neki az új kalandnak. Apropó ... pénz nélkül vásárba, olyan mint vőlegény limbi nélkül, ahogyan a kaprosteleki öregek bölcsessége szól. Pénzt kellene kérnie az apjától. Vagy valakitől. Legalább tíz aranyra lenne szüksége a nevezéshez és akkor az italról ételről szó sem volt. Meg kell oldania a pénz kérdését valahogyan. Claydon tettre készen indult el a konyhába, ahol édesapját, még a reggelire készített tojásos kétszersültjét fogyasztotta. Röviden vázolta terveit a vásárral kapcsolatban, amelyre édesapja először hümmögött, majd, amikor Claydon megemlítette, hogy pénz is kellene, az izmos férfi felpillantott reggelije fölül.
- Drága fiam, hagyd a fenébe azt a gyerekeknek való vásári bolondságot! Tarksonék rendeltek egy ekét. Még a tegnapi nap folyamán, kicsorbult a telkükön, szántás közben. Azt mondta valami keménybe vágott bele, de úgy, hogy az ökrök is majdnem felborultak. Kell valaki, aki működteti a fújtatót. Thingar elkapta a himlőt, semmi pénzért sem alkalmaznám a házamban. Az a nyápic Povacek meg ... jobb nem is beszélni róla. Emlékszel rá?
Ki a fene ne emlékezne rá, amikor Povacek felborította részegségében az üllőt, utána beleborult a szenesládába. Csupa fekete ábrázattal, úgy ment végig a falun, hogy a városházáról majdnem utána küldték a milíciát, hogy ne rémisztgesse az öregasszonyokat. Ez persze egyáltalán nem segíti ki Claydont.
- Maradj fiam itthon, nőj fel végre és segíts itthon. Kitanulhatod a kovácsmesterség csínját..
Érvel a fiú apja, azután, hogy első elutasító válaszára, a fia akadékoskodni kezdett. Édesapja egyenes jellemű ember volt, és a birka türelmével rendelkezett. Ugyanakkor nem volt túl sok fantáziája azzal kapcsolatban, hogy mit hozhat a jövő a fiának. A fiú válaszát követően, mielőtt az apa válaszolhatott volna, hangos kopogtatás zavarta meg a két férfi kibontakozó vitáját. Tomek arckifejezése, szavak nélkül is elárulta, hogy: "Ki a fene az ilyenkor?" költői kérdést tette fel.
A település, Quintuss Kaprivall Prefektus által birtokolt, Déli Prefektorátus területéhez tartozik, mondhatni az utolsó település, ami itt, lenn délen még tagja a körzetnek. Mint az apró települések többsége; Kaprostelek is egy szentély, a városháza és a piactér köré épült. Az utolsó népszámlálás alapján úgy 40-45 család lakhatja, melynek nagy része földműveléssel, favágással és vadászattal foglalkozik. A falunak egyetlen kovácsa van, aki a műhelyét és házát a falu szélén, attól északra építette fel. Eleget téve a Tűz Törvénynek, amely kimondja: a tűzveszélyes épületek faluszéli elhelyezését.
Tomek Torcreek: Eke és balta feliratú cégértáblája jól ismert a faluban. Bár nem zengenek regéket képességeiről, azt mondják legalább van egy kovács és nem kell a tíz kilométerrel arrébb lévő Rezeskert piacára kimenni, ha kell valamilyen szerszám.
// Torcreek Claydon - Új idők //
A tavaszi langyos szélben, az új reggel; finom, kellemes illata ébresztette Claydont. Szokásától eltérően ma hamar kipattant az ágyból, álmos szemekkel a mosdótálhoz sétált. Édesanyja még azután is gondoskodott róla, féltő szeretettel, hogy három éve nem viseli zsebében, Neta szimbólumát és felnőtt, ifjú, életerős férfi lett. Megmosakodott a hideg vízzel, megmosta szemeit és arcát, majd a szürkés, kopott törölközővel megtörölte éppen csak pelyhedző állát. Zholer, gyerekkori jó barátja még pelyhesedni sem pelyhedzik, ez Claydon számára komoly férfiúi büszkeséget adott, még ha a lányok rá se hederítenek. Még! De majd, ha megnyeri a Kaprostelki Tavaszi Vásár versenyszámait, akkor majd minden más lesz. Mert hát ezért is pattant ki olyan gyorsan az ágyból és indul neki az új kalandnak. Apropó ... pénz nélkül vásárba, olyan mint vőlegény limbi nélkül, ahogyan a kaprosteleki öregek bölcsessége szól. Pénzt kellene kérnie az apjától. Vagy valakitől. Legalább tíz aranyra lenne szüksége a nevezéshez és akkor az italról ételről szó sem volt. Meg kell oldania a pénz kérdését valahogyan. Claydon tettre készen indult el a konyhába, ahol édesapját, még a reggelire készített tojásos kétszersültjét fogyasztotta. Röviden vázolta terveit a vásárral kapcsolatban, amelyre édesapja először hümmögött, majd, amikor Claydon megemlítette, hogy pénz is kellene, az izmos férfi felpillantott reggelije fölül.
- Drága fiam, hagyd a fenébe azt a gyerekeknek való vásári bolondságot! Tarksonék rendeltek egy ekét. Még a tegnapi nap folyamán, kicsorbult a telkükön, szántás közben. Azt mondta valami keménybe vágott bele, de úgy, hogy az ökrök is majdnem felborultak. Kell valaki, aki működteti a fújtatót. Thingar elkapta a himlőt, semmi pénzért sem alkalmaznám a házamban. Az a nyápic Povacek meg ... jobb nem is beszélni róla. Emlékszel rá?
Ki a fene ne emlékezne rá, amikor Povacek felborította részegségében az üllőt, utána beleborult a szenesládába. Csupa fekete ábrázattal, úgy ment végig a falun, hogy a városházáról majdnem utána küldték a milíciát, hogy ne rémisztgesse az öregasszonyokat. Ez persze egyáltalán nem segíti ki Claydont.
- Maradj fiam itthon, nőj fel végre és segíts itthon. Kitanulhatod a kovácsmesterség csínját..
Érvel a fiú apja, azután, hogy első elutasító válaszára, a fia akadékoskodni kezdett. Édesapja egyenes jellemű ember volt, és a birka türelmével rendelkezett. Ugyanakkor nem volt túl sok fantáziája azzal kapcsolatban, hogy mit hozhat a jövő a fiának. A fiú válaszát követően, mielőtt az apa válaszolhatott volna, hangos kopogtatás zavarta meg a két férfi kibontakozó vitáját. Tomek arckifejezése, szavak nélkül is elárulta, hogy: "Ki a fene az ilyenkor?" költői kérdést tette fel.