Salonir - Ahol már nem minden a régi (Év: E.u. 885.)


    Angyalokról suckszerűen!

    Share
    avatar
    Caralden Yosa
    Admin
    Admin

    Tartózkodási hely : Moldred

    Karakterlap
    Szint: Admin
    Fókuszpont: Feneketlen
    Rang: Akadémiai Igazgató

    Angyalokról suckszerűen!

    Témanyitás by Caralden Yosa on Szomb. Dec. 19 2015, 01:21

    Szóval, segítségnek, amit Issle Iumival írtam még az előző oldalon, hogy a bukott angyalok miért akarnak megválni az égiektől, valamint jelenlegi felállásuk, és tudnivalók. Very Happy És kiderül az is, hogy Choor nagyúr milyen is valójában.
    Meg poénos beszólások egy angyal szájából. Very Happy Bár ez csak egy angyalra vonatkozik, de ha többiekről beszél, az egyértelmű.

    Még jó, hogy Choor nagyúr kegyeltje vagyok, mondhatnám, hogy egy házikedvenc, csak velem sose bánt úgy, mint egy kutyával.
    - Állj! Ki az? - szegezi nekem lándzsáját az egyik őr.
    - Ugyan, szépfiú! Nagy az Isten állatkertje, kár, hogy már alig férünk.


    A legtöbb képességem szinte nem is használom... a legjobb módszerem egyébként is az álcázás, a tőrbecsalás és miegyebek. Az elemeim... hát a fényből sötétség lett, vagy éppen pislákoló fényjelenségek, a tűz.. oh, a tűz! Nem hiába tűz az elemem... a vörös hajamról mindenkinek az jutna eszébe legelőször, ha megkérdezném, hogy mit gondolnak. Egyébként is olyan szeszélyes vagyok.



    Valahogy kezdtem sejteni, hogy valamennyire érzi bennem azt az aurát, ami nem csak az enyém, de keveredik valami mással is. Ez lehet, azért van, mert sokat tartózkodtam Choor nagyúr mellett, és az ő aurája belekeveredett az enyémbe. Végülis neki köszönhetem a sötétség erejét.


    Valóban... ha egy angyal felölti az angyali külsejét...szó szerint értelmezve, akkor még a szél is másnak tűnik. Kellemesebb, lágyabb és kedve támad az embernek dalolni, a szeme mintha káprázna, és belecsöppent volma egy csodás életbe. Még akkor is ez történik, ha egy bukott angyallal találkoznak össze... főleg akkor, ha ez a bukott angyal még vissza tudja venni azt a formáját, amikor az égiek közé tartozott.


    Lehetnek ezek az angyalok is akár, de ahogy hallottam, az égiek mind aláásták magukat, ugyanis a bukottak hamarosan átveszik Tyropia felett a hatalmat. Az égiek sem a régiek már... már nem azt a feladatot hajtják végre, amit kellene. Megtagadják saját szabályaikat, s bűnt követnek el, mind olyanná lettek, mint a vadak. A bukottakat ma már nem befogják, hanem tanács elé viszik őket, s meg is ölik előttük. Ez részemről nem fair, így jobbnak láttam, ha én is megtagadom parancsaikat. Mind mások lettek... alig akadt köztük tisztalelkű, azokat megbecsülhetik, de minek? Úgyis láncokon végzik.



    - Senki sem bűntelen közülük, idővel ők is úgy végezték, mint mindenki más - onnan tudom ezt, hogy mikor égi voltam, én voltam a hír-és szóvivő, s valójában még mindig ugyanezt a szerepet töltöm be a két világ között.
    - Most a bukottak ostromolják őket, ugyanis ellentét alakult ki mind az égiek, mind a bukottak, és az égiek és emberek között. Már többé nem védelmezik az embereket



    - Issle - válaszolom kérdésére, ugyanis az Issle és az Iumi közül az Isslét használom. Az Iumi inkább csak egyfajta megkülönböztetőjel volt a többi angyal közül... akinek az angyalok között pedig volt második neve, az mindig kiváltságot jelentett. Aki csak egy névvel rendelkezett, annak csak a védelem volt a feladata, de aki kettővel, arról már lepergett ez a feladat... aki pedig még többel, az örökre az égiek között kell, hogy maradjon, mert az volt a feladata, hogy védelmezze a birodalmat.



    - Tyropia... ah, az ég városa! Szentség és béke, nyugalom és szépség, kellem és dicsfény! Ma már mind csak szavak. Hajdan még minden angyal a munkáját végezte, szót fogadtak a felsőbb parancsoknak, a tizenkét tagú tanácsnak. Az volt minden angyal feladata, hogy védelmezzék a jót, az embert és teremtsenek békét a békétlenek között. Azonban két bukott angyal felbukkanásával minden megváltozott. A tanács már csak azt akarta, hogy minden bukott angyalt, aki az ő útjukra tévedt, fogjanak be, vigyenek a színük elé és helyben öljék meg őket. Már nem védték az embereket, ha háború dúlt, nem avatkoztak közbe, saját angyalaikat bábként kezelték, s megbomlott elméjük. Az égiekből hataloméhes zsiványok lettek. A tanács maga mellé állította a tanácshű angyalokat, ugyanis minden angyalnak két lehetősége maradt: vagy melléjük áll, vagy bukottként végzi és ellenük szegül. De ki akart háborút az emberekkel? Pusztítsunk el mindent és mindenkit, égessünk fel falvakat és hagyjuk egyszerűen kárba veszni az emberi életeket?- szünetet tartottam, egyik lábam felemeltem magamhoz, majd lábam Zach felé fordítva megmutattam neki a bokámat. Ott láthatta a lánc nyomait, ugyanis még nem múlt el.



    - Szerinted hogy kerültem ide? Éveken át próbáltam kiszabadulni a láncok fogságából, mígnem egy a bukott angyalok közül megmentett, s így kerültem az ő oldalukra. Muszáj volt, én nem tudok embert ölni - az egészben az a vicces, hogy minden szavam igaz. Embert soha nem tudnék ölni, az ilyen feladatokat is inkább másra bízom. Nekem csak az a feladatom, hogy áthívjam őket arra az oldalra, amit én is képviselek, de ártani senkinek sem tudnék, csak önvédelemből.



    - Megmutatom - mondom nyugodtan, majd egyik kezem gyengéden az arcához emelem, s ujjaim begyével megérintem homlokát, hogy behatolhassanak gondolataim az elméjébe. Mindent láthat: a szép életet, majd azt, ahogy a tanács megromlik, embereket pusztít, sőt, saját angyalait is, majd az emlékeim közül azt, amikor engem a sötétbe zártak és láncra vertek, a sikításaimat, majd ahogy megmentenek, s menekülésemet Tyropiából. További képekben a jelent mutattam meg: Meliora Nissa és Duran bukott angyalok előfutárai már Tyropiában harcolnak az idő angyala ellen, hogy az ne tudja visszafordítani az idő kerekét. Tyropia tornya félig romokban hever.



    - Érted már? Az égiekkel találkozni ma már nem kiváltságos. Ezért történik az, ami idelent van. Ha Tyropiában nincs béke, Saloniron sem lesz soha - minden szóról szóra igaz. Valójában én sem azért jöttem le onnan először, mert Choor nagyúr ajánlatot tett, hanem azért, mert nem bírtam tovább. Fontolóra véve az isten kérését, itt kötöttem ki, a bukottak között.



    - Nincs miért. Nem én akartam így... nem az angyalok akarták így. Mindez a Tanács elvárása volt.



    - Ha arra vagy kíváncsi, miért szabadított ki egy bukott angyal, elmondom. Egy angyalt csak akkor vernek láncra, ha nem teljesíti a parancsokat, nem akar behódolni. Mint mondtam, két választásunk volt: vagy elhagyjuk őket, vagy hozzájuk szegődünk. Én az elsőt választottam, ezért szabadítottak ki. Elvégre akkor nem kárhozattam arra, hogy meghaljak a sötétben. Egy angyal csak akkor halhat meg, ha egy másik angyal végez vele... ez saját földjén könnyen megesik - ha ott maradtam volna, valószínűleg most halott lennék, nem pedig itt állnék és beszélgetnék. 



    - Bocsáss meg - nem ártottam neki semmit, mégis lelkiismeretfurdalásom volt mindazok miatt, akik hitükből elmenekültek. Először magamnak kellett megbocsátanom. De nem tettem rosszat... én csak azt tettem, amit jónak láttam. 
    - Én gyáva, elmenekültem, hogy élhessek, holott ott kellett volna meghalnom - és sírtam tovább. Most tűnik fel, lelkileg milyen gyenge is vagyok... ebben a pillanatban.



    Zach, Issle játszópartnere: Nem egy gonosz angyallal álltam szemben nem kellett tőle félnem. Ő csak egy sebzett lélek volt aki nem tudta hogy melyik oldalon is áll pontosan. Mi jogon vállalja a bűn terhét a gyengeség? A bűn a kemény akaratúaknak való, azok vagy elviselik vagy ha nagyon súlyos, féktelen akaratukat egyszer jóra is használják, és lehajítják a terhet! De ez a gyenge érzékeny lélek se egyikre se másikra nem képes, sőt állandóan mind a kettőt gyakorolja és nem tud kivergődni a mennyekkel dacoló bűn és meddő bűnbánat kibogozhatatlan csomójából.



    Tényleg nem találom a helyem. Bár nem minden szavát értettem, mert elmém nem volt tiszta ettől a homálytól, s az évek alatt felgyülemlett düh, fájdalom most jött ki csak belőlem. Minden csepp könnyemben az eddigi életem volt ott: hol a jó, hol a rossz, hol a bűn és hol pedig a jótettek hada.



    Ebből jöhettem rá, hogy egy olyan ember, aki egyáltalán nem ismer, többet foglalkozik velem, mint egy olyan, aki a barátomnak vallja magát. Talán ez volt a baj, hogy mindig is magányos voltam és sose törődtek velem.
    Úgy döntöttem, hogy elmondom neki.
    - Choor kecsegtetett - kezdtem ezzel, s ha erre figyelmet szentel és rákérdez, tovább folytatom.



    - Hatalom, vagyon, és azzal, hogy megvéd. Bár már Choor halott, csak a szelleme él köztünk... de még mindig rajtam van a védelme, ezért is vagyok nehezen sebezhető - válaszolom még szipogva. Igaza van... nem biztos, hogy ezzel boldog is leszek, ha olyanokat ajánlanak fel, ami nem hoz nagy boldogságot. Védelmet más is tud adni, és én is tudok vigyázni magamra... a hatalom nem minden, ha közben egyedül kell élnem, vagyont pedig más úton is szerezhetek. Eszköz vagyok csupán, és mindvégig csak kihasználtak.. 



    Ugyan mit is kezdenék vele? Nem akarok nagyobb hatalmat, mivel angyal vagyok, már eleget kaptam az istenektől... elég nekem a kortalanság, az, hogy nem öregszem olyan hamar, valamint halhatatlan vagyok. Nem akarok mások fölött uralkodni, tehát ebből a szempontból tényleg nem kellene nekem a hatalom, mert semmit sem tudnék vele kezdeni. Csak megvédeni magam azoktól, akik ártani akarnak nekem és azoknak, akik valamennyire számítanak is nekem. De nincsenek ilyenek. Hiszen valamilyen szempontból tartozom is Choor nagyúrnak, amiért megmentett és családjába fogadott... hiszen mindig is jól bánt velem, sosem dorgált meg hibáimért. Ezért soha nem is fogom őt elárulni, maximum nem toborzok mellé csatlósokat.



    Szerencsére a bukott angyalok a szent helyeket megtartják és nem rombolják le, mert számukra is ugyanolyan szent, mint az égieknek, akik még nem hódoltak be a tanácsnak.



    - Tulajdonképpen lehet, hogy egy egyszerű földinek csak egy oszlopot jelent, de ha én érintem meg, akkor érzem az oszlop lelkét. Mindent érzek, amint megérintek. Ahogy például ha hozzád érnék, ugyanúgy érzem a lélekjelenléted, a szíved dobogását, a lélegzetvételedet. Lehet, hogy a te emlékeidet már nem látnám meg, de megérezném, hogy azok kellemesek e számodra, vagy sem. Hiszen ez alapján választottak az őrangyalok mindig embertársat maguknak. Megfigyelték az életmódját, beleláttak a lelkükbe, s ha méltónak találták rá őket, akkor melléjük szegődtek .



    Később majd érkezik a második felvonás. Very Happy

      Pontos idő: Szer. Szept. 20 2017, 20:14