Salonir - Ahol már nem minden a régi (Év: E.u. 885.)


    Lidérc/Lélekfaló

    Caralden Yosa
    Caralden Yosa
    Admin
    Admin

    Tartózkodási hely : Moldred

    Karakterlap
    Szint: Admin
    Fókuszpont: Feneketlen
    Erőpont: Elég

    Lidérc/Lélekfaló Empty Lidérc/Lélekfaló

    Témanyitás by Caralden Yosa Szomb. Dec. 12 2015, 23:05

    Lidérc/Lélekfaló ALHPdtZA



    Kezdetekkor, amikor még Khoor uralta a Gonosz birodalmat, nem léteztek lidércek; a koboldok és rossz útra tévedt tündérek tették ki Khoor fő seregét az élőholtak társaságával. Amikor azonban Khoor megbukott, s asszonya, Norja lépett a helyébe, aki kegyetlenségéről és álnokságáról volt ismert, felszámolta a gyenge sereget, s csakis az erőseket hagyta meg. Azonban ezzel nem elégedett meg, ugyan kinek lenne elég egy élőholt, kobold és megtébolyult tündérek serege, ha azt könnyűszerrel porig zúzhatják? Célja az volt, hogy a halálnál is valami erősebbet teremtsen, ami az élőholtaknál is feljebbvalóbb. Így támadt az a nagy ötlete, hogy lidérceket teremt az életből. Kezdetben saját maga teremtett a földből és az élőkből két lábon járó halálhordozót, de ez a szám csekély volt, s hosszas munkába telt, mire egy lidérc tökéletes lett. Az első lidércek kudarcot vallottak, vagy túl gyengék voltak ahhoz, hogy túléljék tulajdon hatalmukat. A saját maga által kreált lidércek üresek voltak, mint éjjel a tükör, semmi érzelem nem szorult beléjük, csakis a teremtőjüknek fogadtak szót, nem voltak saját gondolataik vagy akaratuk. Norjának elege lett a hosszú időt felöltő teremtésekből, ezért úgy döntött, hogy falvakat éget fel, s embereket vág le, hogy majd azokból teremtsen magának egy lidérc sereget. Ekkor köszöntött be Salonir életében a Sötét Korszak, ugyanis a megteremtett lidércek sikerrel jártak, s sorra pusztítottak mindent, amit csak értek.
    A lidércek bár szót fogadtak teremtőjüknek, nem felejtették el előző életüket, de elfogadták a hatalmat, amivel ők maguk is halált tudtak hozni. Önmaguktól sosem ártanának senki fiának sem, amennyiben nem érzik magukat veszélyeztetve, vagy kényszert arra, hogy öljenek.

    Megjelenésük kétféle lehet: nappal általában emberi alakot öltenek fel, ez pedig legtöbbször a haláluk előtti állapot, mintha meg se haltak volna (persze képesek eredeti formájukat változtatni; mondjuk a hajuk, szemük színét). A nappal is képesek persze arra, hogy felöltsék magukra a lidérc alakját, ami pedig üveges tekintet; az üvegtest is teljesen fekete, ritkább az, ha a pupilla valamilyen más színt ölt fel, s az üvegtest is fehér, vagy más. Ritkán vannak szarvaik, vagy szárnyaik, ez az erősebbeknél fordul elő.

    Képességeikben kihasználják gyorsaságukat, hogy úgy válnak köddé és úgy jelennek meg méterekkel, vagy akár kilométerekkel arrébb, hogy alig vehetők észre. Nagy erejükben egy hátrány van: ha felidegesítik őket, de nem akarnak ölni, azt azonban mégis megteszik, már nem tudnak visszahozni senkit sem a halálból. Tökéletesen alkalmazkodtak minden idő viszontagságaihoz, legyen szó a csontig hatoló hidegről, vagy a húsmaró melegről. Tulajdonképpen szinte mindenre immunisak, de egy szent emberrel, vagy egy istent szolgálóval szemben tehetetlenek, egy lidércekre specializálódott Vadásszal szemben, ugyanez vonatkozik arra, ha egy másik lidérccel kell szembesülniük, ugyanis saját fajtájukkal szemben is meghalhatnak, ha azok erősebbnek bizonyulnak. Továbbá az Álmodók is nem kis bonyodalmat tudnak okozni a lidérceknek. Egy lidérc erejét az elfogyasztott lelkek száma határozza meg, így például ha egy lidérc elfogyasztott már létezése alatt száz lelket, viszonylag erősnek mondható – a lelkeket az általuk megölt, vagy már elpusztult lényekből nyerik ki, melyek lelkei még nem távoztak el a testből. Némelyek képesek arra, hogy dallamos hangjukkal elcsábítsanak valakit és a halálhoz hívják őket, majd elszívják a lelket, miközben az a mámor hatása alatt áll (így elvileg zamatosabb a lélek és erősebbé teszi a lidércet).

    Norja egyetlen dologra nem gondolt: hogy a lidércek, melyek emberekből lettek, ugyanúgy éreznek, gondolkodnak és saját akarataik vannak, így bár irányítani tudja őket, de a lidércek döntik el, hogy melyik úton, hogyan ölnek meg egy áldozatot, hogy megkegyelmeznek e nekik, vagy sem.
    Előfordult már, hogy egy lidérc beleszeretett egy emberbe, s nem is teljesen lehetetlen egy élővel a kapcsolata, de ebben az esetben az utód élet és halál között lebeg majd, ami azt illeti, hogy nem tartozik sem az élők, sem a holtak világába, nem teljesen ember és nem is lidérc, azaz nem halott. Erre azt sem lehetne mondani igazán, hogy élőhalott, mert gyakorta a lidérc párosodása más lényekkel emberi alakban történik, ami szerint az utód is emberi lesz, örökölve a lidérc és a másik fél képességeit 50-50 százalékban.
    A lidércek magányos teremtmények, így illő vigyázni velük, ha a hatásuk alá kerül egy illető, hiszen természetüknél fogva úgy érzik, szükségük van a szeretetre és törődésre.

    Néhány lidérc visszafogott, s teljesen úgy éli le életét, mint előző életében, ebből kifolyólag párkapcsolatát is szép lassan alakítja ki, de ha türelmetlen, hajlandó és képes is arra, hogy erejével elcsábítson valakit, és azt akarata ellenére magáévá tegye. Az így létrejött gyümölcs, avagy lidércgyermek egy hónap leforgása alatt teljesen kifejletten születik meg. (Lidérc és ember részéről is lehetséges.) Ami jellemző rá, hogy képes az élők és holtak világa között teljesen korlátlanul mozogni, mivel nem tartozik egyetlen világhoz sem. Őket egyszerűen Létezők néven emlegetik. Legnagyobb képességük, hogy egy legfeljebb egy napja halott embert vissza tudnak hozni az életbe, viszont az így visszahozott ember valamiféle fogyatékot szenved (pl. ha halála előtt mágiahasználó volt, akkor soha többé nem használhat mágiát), tehát fizetnie kell az életéért cserébe valamit.
    Sokszor látni lidércet egyedül, de akár családokban is, mert haláluk után sem felejtették el, hogy kikhez tartoznak. Ha egy hozzátartozójuk még él, úgy adják tudtára, hogy még ők sem távoztak el, hogy rémálmokkal kísértik őket – amennyiben szívükben sötétek lettek, ellenkező esetben meleg szívvel üdvözlik az élőt. Tehát képesek arra, hogy valakit halálra rémisszenek a rémálmokkal, de arra is, hogy megátkozzák az illetőt, ha szenvedni akarják látni, nem pedig azonnali halálra ítélni. 
    A lidércek közt nincs kialakult hierarchia-rendszer, vagy rangok.
    ENGEDÉLYKÖTELES!!


    (Faji kompatibilitás: A Lidérc a következő fajokkal képes utódnemzésre: Ember, Elf, Sötételf, Angyal, Vadász, Drakojan, Ork. Bármennyire is meglepő, de a Lidérc nem képes egy másik Lidérccel utódot nemzeni!
    Figyelem! Minden, ami a Lidércekkel kapcsolatos, engedélyköteles!)

    - Kérdésekkel felkeresendő Caralden Yosa és Crion.

      Pontos idő: Csüt. Márc. 28 2024, 13:26