Salonir - Ahol már nem minden a régi (Év: E.u. 885.)


    Lagos

    Share
    avatar
    Caralden Yosa
    Admin
    Admin

    Tartózkodási hely : Moldred

    Karakterlap
    Szint: Admin
    Fókuszpont: Feneketlen
    Rang: Akadémiai Igazgató

    Lagos

    Témanyitás by Caralden Yosa on Csüt. Szept. 24 2015, 13:33



    Lagos egy kis falu távol minden zajtól, lakói zöme félvérek. Megvannak a maguk kis szabályai, nagyon barátságosak, szinte mindenkit befogadnak maguk közé, sokszor fesztiválokat is tartanak.
    avatar
    Dalaran

    Tartózkodási hely : Lagos

    Karakterlap
    Szint: I.
    Fókuszpont: 0
    Rang: Tanuló

    Re: Lagos

    Témanyitás by Dalaran on Csüt. Ápr. 19 2018, 01:49

    Amióta az eszemet tudom Lagosban élek. Ez a falu minden amit a világból eddig láttam. Bár a származásom miatt nem engedhetem meg magamnak, hogy bejárjam, ahány könyvet tudtam már elolvastam arról, hol is élek valójában, azonban a kalmároktól megszerzett kötetekben már találkoztam különböző mágikus lényekkel, sőt magával a mágiával is. Ez számomra csak mese. Egy kitalált történet, vagy csupán csak költői túlzás mint amikor egy magamfajta falusi paraszt felkerekedik és kiderül, hogy ő valójában különleges. Ilyen csodák nincsenek, ezt már megtanultam. Bár más fajúakat láttam már, de én csak hegyes fülünek, vagy rusnyának hívom őket. Persze van nevük is, de nem nagyon foglalkoztat. A mítoszok és mendemondák a kedvenceim. Legjobban talán a sárkányokat szeretem, de tudom, hogy csak a képzelet szüleményei. A vetés az biztos és az is, hogy tavasz után a nyár következik, de én nem hiszem, hogy ezeknek a kitalált történeteknek a fele is igaz lenne. Sárkány háton lovagoló harcosok... szép is lenne!
    Nagyjából dél lehetett és végre itt a hétvége. A szabad napomon amikor nem a ház körüli teendőkben kell segítenem, általában csak a falu határában lévő kis erdőben szoktam lógni de azt is inkább egyedül. Bár vannak barátaim a faluból, de valahogy sosem értettük meg egymást úgy senkivel, mint az osztályban a többiek. Bár kevéske szabadidőm nagyobb részét egyedül töltöm a falunapra ma este lemegyek. Meghallgatom a kalmárok előadását a varázslatos világokról amit bejártak rozoga szekerükkel, ha szerencsém van még talán néhány hegyes fülüt is láthatok. Néha megfordulnak nálunk ilyen furcsa félszerzetek... Ha megtehetném, már rég útra kerekedtem volna egy kalmárral és bejárnám a világot. Kíváncsi lennék, hogy ezeknek a csodás történeteknek mi a valóság alapja, valami biztos van, de szerintem inkább csak olcsó bűvész trükkök... Hátha ma este elkaphatok egy két hasonlót!
    avatar
    Crion
    Admin
    Admin

    Tartózkodási hely : Nicosia

    Karakterlap
    Szint: Admin
    Fókuszpont: Túl a fókuszon
    Rang: Főisten

    Re: Lagos

    Témanyitás by Crion on Csüt. Ápr. 19 2018, 15:23

    Nem lehettél egyedül a világban. Nem lehettél egyedül azokkal a gondolatokkal a fejedben, hogy igenis téged valami vár. Vár rád egy megfoghatatlan érzés ott azokon a távoli hegyeken túl. Lehet, elég lenne az is, hogy csak Lagos falain túl szétnézz hagyva a véletlennek, hogy magával karoljon egy új élet reményében. Nem volt okod arra, hogy származásod hibáztasd az elérhetetlennek tűnő álmok valóra váltásához. De hagyhattad az álmaidnak, s a kalmárok meséinek, hogy olyan helyekre repítsenek, ahol még nem jártál.
    Sárkányok, furcsa lények és az a fránya hókuszpókusz, amit mindenki úgy csodál? Mégis mi lehetne ennek az értelme? Mi lehet ennek az egész fránya világnak a mozgatórugója? És téged miért hagy ki minden jóból ez a gigászi gépezet? De ezek csak mesék. Mesék, melyekkel a kalandorok keresik meg a pénzüket az egynapi szállásra, de igen… szép is lenne!
    Odahaza gondosan készülődsz az éjszakai falunapra. Kardod ütött kopott bőrhüvelyébe csúsztatod, kedvenc gúnyád rendbe rázod magadon, s hálát adsz édesanyádnak, hogy a kétnapja lecsurgatott pörköltfolt már ilyen hamar a semmivé vált.
    Az ajtón kilépve Lagos nem sűrűn látott képe fogad. Az emberek fel, s alá járkálnak az utcákon. Mindenki próbálja eladni a holmiját, s senki sem sajnálja garasát az újabbnál is újabb portékákra, legyen az régi vagy új. Édesanyádtól még a délután sikerült kérned némi aranytallért, melyet ma elkölthetsz a bódékban, esetleg a kalmárok tanyáján a Rostélyos Pántlikában.
    Reményvesztett ábrázattal vágtál bele a mámorító kenyérlángos szagban úszó tömegnek, hisz ma mi is történhetne, ami gyökeresen felforgatná az életedet? A Rostélyos felé vezető úton a járókelők tekintetüket félrefordítva igyekeztek tudomást sem venni egy vak öregről, aki a fal tövében ücsörgött. Egy koszlott rongyokba bugyolált, kócos hajú, világtalan öregember nem volt túl szokatlan látvány errefelé, de a város gazdagabb polgárai fenntartották maguknak a jogot, hogy kizárják valóságukból az ilyen jelenségeket. Néha-néha azért megcsörrent a jak koponyából készített tálka, ami azt jelezte az öreg számára, hogy valaki újból beengedte a világába, és egy-egy érmével könnyített saját lelkiismeretén. Ilyenkor a vénség fogatlan vigyorra húzta száját, és hálálkodva motyogott valamit a tálkáját szorongatva. Mögötte egy boltív alatt már látszik a fogadó résnyire nyitott ajtaja, s a ki-ki leskelődő gyertyák vibráló fénye. Az, hogy merre vezet az utad, az csakis rajtad múlik.
    avatar
    Dalaran

    Tartózkodási hely : Lagos

    Karakterlap
    Szint: I.
    Fókuszpont: 0
    Rang: Tanuló

    Re: Lagos

    Témanyitás by Dalaran on Csüt. Ápr. 19 2018, 21:06

    Egy rossz szavam sem lehetett édesanyámra sem a szüleimre. Mindent megadtak nekem ami módjukban állt és ezért nagyon hálás vagyok nekik.
    Mégis úgy érzem, hogy én vagyok... egyedül... egyedül a világ ellen. Úgy tűnik mintha nem ide tartoznék. Aranyosak az emberek, egész Lagost szeretem, de valami mindig ott volt bennem, az érzés, hogy talán nem ide tartozom. Azonban az évek során eltemettem magamban ezt gondolatot és ne hagytam a felszínre törni soha, pedig ott volt minden kimondott szóban és minden cselekedetben.
    Most azonban a falu napra kell összekészülnöm. Felcsatoltam övemre kopott talán itt ott rozsdás pengémet. Én csak bökőnek hívtam, mert a pengéje már olyan csorba volt, hogy már szinte csak bökni lehetett vele. Évekkel ezelőtt találtam a falu határában. Azóta szinte mindig magamnál tartom akár csak egy ereklyét. A hegye azonban még mindig veszélyes lehet, párszor már sikerült megszúrnom vele magam miközben képzeletbeli ellenfelekkel küzdöttem a kis patak medrében. Ezekben a harcokban általában mások védelmében tettem kockára az életem, vagy magamat védve. Kíváncsi vagyok egy éles helyzetben lenne-e elég vér a pucámban, hogy odaálljak...
    Édesanyám adott egy kis pénzt a megtakarított pénzünkből, hogy azért az este egy kicsit érezzem én is jól magam. Megköszöntem neki szépen, aztán elindultam a faluba. Utamat a Rostélyos felé vettem, ahol esténként a kalmárok általában előadják történeteiket és kalandjaikat a nagyérdeműnek.
    Egy vak öreg koldus ült az egyik utcasarkon nem messze az ivótól. Nem éppen megszokott látvány ez errefelé, de nem is életidegen. A távolban már láttam a fogadó bejáratát és a bentről kiszűrődő hangok alapján úgy saccoltam, hogy már el is késtem az előadást már el is kezdték... Egy pillanatig őrlődtem rajta, hogy mi legyen, de nem feledem anyám tanítását. Segítünk azoknak akiknek szüksége van rá.
    Odasétáltam az öreghez és először csak néztem, hogy 5 aranytallért kaptam, ha 2-t oda adok neki akkor a maradékól még vehetek valami finomságot. Aztán ránéztem megint szegény kisöregre. Közelebb léptem a toprongyos koldushoz és beleszórtam minden pénzem a kis tálkájába. Már tudom, korgó gyomorral, de legalább tiszta lelki ismerettel fogok ma lefeküdni.
    - Uram hagytam magának itt annyi pénzt, hogy talán még holnapra is telik belőle vacsorára. Vigyázzon magára, azért az éjszakák még hűvösek.
    Azzal indulnék tovább a Pántlikába.
    avatar
    Crion
    Admin
    Admin

    Tartózkodási hely : Nicosia

    Karakterlap
    Szint: Admin
    Fókuszpont: Túl a fókuszon
    Rang: Főisten

    Re: Lagos

    Témanyitás by Crion on Vas. Ápr. 22 2018, 21:19

    Az öt aranytallér csilingelve landolt az férfi táljában. Az öreg a hang irányába kapta a fejét, majd ahogy elült az utolsó érme hangja is, kivárt. Kivárt, s lassú mozdulattal fordította feléd tekintetét. Vak, fehér, ráncos szemei óvatosan húzódtak össze, ahogy mélyen a te szembogaraidba bámult. Egy pillanatra elöntött a forróság, s olyan érzés járt át, mint ami még soha. Hátadon végigszaladt a hideg, majd egy óvatos izzadságcsepp futott végig az arcodon, s csobbant szét a macskaköves utcán. Egy örökkévalóságnak tűnt ez a pár pillanat, ahogy a tekinteteitek elvesztek egymáséban, de az öreg végül elmosolyodott, majd hozzád is némi néma szót szólt, s visszafordította szemeit a poros útra. Különös, furcsa és hátborzongató. Talán ezekkel a szavakkal jellemezhetted volna az elmúlt pár percet még mielőtt beléptél volna a fogadóba.

    Ahogy a nehéz faajtó súlyosan becsapódott a hátad mögött, végre újra magadénak tudhattad elméd, s a jelennek szentelhetted a figyelmed. A kitisztult fejedet a kocsma szokásos illata csapja meg legelőször. A különféle borok, sörök, na meg persze az ázott kutyára hasonlító részegek szaga természetesen elengedhetetlen. A fogadó ma egészen másképp volt berendezve. A tölgyfa asztalok egy félkört alkotva sorakoztak a hatalmas terem végében felállított, színpadnak szánt emelvény előtt. A lócáktól kezdve és a zsámolyként használt söröshordókon keresztül szinte minden egyes hely foglalt volt, s a vendégek tátott szájjal hallgatták a furcsa kalapos idegen történetét.
    - … hatalmas homokviharba keveredtünk én és a karavánom. Nagyjából három napja nem sikerült rendes, tiszta vizet innunk, így csak a maradék, dohos készletekből próbáltuk meg kihúzni a vihar végét egy rögtönzött táborban. Flergon barátom, Istenek nyugosztalják szegényt… felajánlotta az utolsó harapás elemózsiáját, majd a sátorjába kullogott. – a férfi a poharáért nyúlt, majd kiszáradt torkát egy korty borral frissítette fel. A szünetet kihasználva gyorsan kerestél egy ülőhelyet, s az emeletre vezető lépcső réseiről figyelted a történet hátralevő részét.
    - Jónéhány percig nem történt semmi, de hirtelen, a szemem sarkából valamit megpillantottam a sűrű homokban. Egy hatalmas, kerekedő árny bukott alá a homokba, s mintha az ég szakadt volna ketté mély, morajló hangot hallatott. Hamar kiáltottam Flergon cimborám sátrának irányába, de már csak a vérfagyasztó üvöltése érkezett válaszul. A többi népek a karavánból jajveszékelve kiáltoztak. Tudtam, hogy valami nem stimmel, s ezt az érzetet csak az pecsételte meg, amikor Druffel lovasúr ménjének leszakított feje bucskándozva gurult elém. Azonnal futni kezdtem, s a szana-széjjel repkedő végtagok és a fröcsögő vér egy valóságos ösvényt rajzolt ki a homokban előttem. – a történet ezen szakaszán az emberek ijedezve hőköltek, volt aki a fejét fogta, szájukat takarva meredtek a kalmárra, míg mások vigyorgó gyermekeik fülére szorították a tenyereiket. – Biz’Isten mondom a Homok Istene, maga a sivatagi féreg járt a nyomomban, s mindenkit lemészárolt, s csak én menekültem meg!
    - Badarság! – vágott közbe egy igen karizmatikus hang. Mindenki a terem sarkába kapta a fejét, ahonnan a hang érkezett. A sarokban egy magányos asztal körül három egyén ült. – Egy sivatagi Grezuár csoport áldozatává válhatott a maga kis társasága, de kötve hinném, hogy azok a pokolfajzatok hagyták volna magát elmenekülni. – folytatta a férfi. Arca jóvágású, szemei ferdék, s fülei hegyesek voltak, akárcsak egy tőr. Hátán egy nemes fából készült íj feszült, oldalán és a mellkasán átvetett övön tőrök, s különféle italok sorakoztak.
    - Istenek lássák szavaim, s ítélkezzenek felettem, ha hazudok! Lássák a sebet, melyet ejtettek rajtam! – fordult vissza mindenki a kalmárra, ki azon nyomban felhúzta az inge ujját, s a karján nagyjából öt centis heget mutogatta a közönségének. Jujjogva sikoltottak fel az emberek, mire az elf újra közbeszólt.
    - Négyszáz éve járom Salonir világát, s a maga történetében szereplő lény csak egy fajta sebet ejthetett volna. – az elf a mellette ülő furcsa szerzet nő vállát ragadta meg. Megpördítette, majd felhúzta a hátán annak tunikáját. A nő hátán egy nagyjából válltól csípőig elterülő hatalmas, mély seb beforrott látképe fogadta az összegyűlteket. Volt, aki el is ájult a látványtól, majd egyenesen a földre borult az üléséről. – Inkább találjon ki valós történeteket, minthogy az itt összegyűlt gyámoltalan embereknek zagyvál a sületlenségeiről. Az igaz, és mindaz, ami valós, nem való minden ember fiának, s a gyengét elragadja ez a világ. És maga, maga egy gyenge ember. – mutatott fenyegetően a kalmárra, majd biccentett a társainak, s az ajtó felé indultak. A harmadik egyén csendes, kecses léptekkel követte az elfet. Karcsú lábai, s az arcába húzott csukja teljesen elfedte kilétét. Szemeiddel végigkísérted a trió távozását, de a harmadik habozott kilépni az ajtón. Testalkata alapján lány lehetett, s magasságából ítélve veled egyidős. Lassan fordult meg, s a csukja alól ezüstös tincsei mögül egy smaragdzöld szempár pillantott rád. A szemkontaktus valósággal megállította az időt. Agyad kiürült, s a tekintet és a szempár beleégett az elmédbe. A lány könnyed szemhéja, s rebbenő szempillái egy valós tündérmesével ért fel. Másodpercek töredéke lehetett talán ez az esemény, majd a szempár végül eltűnt, s a lány kisétált az ajtón. Lógva hagyva a lelked és szíved. Talán örökre ott a Rostélyos Pántlika lépcsőjén.

    avatar
    Dalaran

    Tartózkodási hely : Lagos

    Karakterlap
    Szint: I.
    Fókuszpont: 0
    Rang: Tanuló

    Re: Lagos

    Témanyitás by Dalaran on Hétf. Ápr. 23 2018, 00:17

    Az öreg koldus reakciója egy kissé ijesztő volt. Nem tudom, mintha olvasott volna bennem egy pillanatra, de mégsem. Mintha egy részemet nem értette volna meg, vagy ismerte volna fel. Igen ez az a részem amitől én magam is félek és amit nem értek még.
    Végül beléptem a fogadóba és az egész pillanat tovaszállt mintha meg sem történt volna. Bár pénzem már nem volt, de mégis leültem valahogy a hallgatóságba és ugyan úgy csodálkoztam a lehetetlennek vélt kalandokon. Valamiért olyan érzésem volt ilyenkor, hogy a kalmárok lódítanak, nagyzolnak és túloznak. Csak azért, hogy mindenkinek be tudják adni a kiszínezett valóságot. Azonban volt bennem egy hang amely azt diktálta, hogy feltételekkel higgyek bennük. Történt egyszer ugyan is...
    Ekkor azonban közbe vágott a hegyes fülű. Ez meg mit keres itt? Mikor került ide? El szokták kerülni ezt a környéket mostanában az elfek szerencsémre. Ha mégis előkerülnek akkor valami nagy galibát okoznak általában, múlt hónapban például egy véres verekedés volt a piactéren.
    Most azonban sajnos igazat kellett adnom neki. Ez a kalmár egyértelműen lódít... Egy olyan ragadozó, amely egy lónak letépi a fejét nem akkora sebet ejt, mint az a kis heg, ennyit még én is tudok... Aztán lehordja a kalmárt, ebből valószínűleg komoly szócsata lehetne, de a tündének van annyi sütni valója, hogy ezt inkább nem várja meg. Látszik a tömegbe, hogy többen rosszallóan húzzák össze szemeiket. Ekkor azonban a kis csapat távozik. A kis bemutatót követően az arcok döbbenten fordulnak utánuk. Az utolsó alak egy kecses... egy utazóköpenybe bújt lány lehet. Talán még az is megeshet, hogy korom béli. Aztán a lány visszanézett. Az egész tömeg őt bámulta, őt aki az ajtó előtt egy pillanatra megállt, mintha habozna. Mintha nem akarna még elszakadni a kis kocsmai hangulattól. Legalább 100 de talán több szempár szegeződött rá, de végül csak engem szúrt ki. Az egyik lépcsőn ültem elég közel a bejárathoz. Már csak itt találtam helyet... Most azonban először a Rostélyos Pántlika, majd a Föld, aztán a Valóság tűnt el alólam. Egy pillanatra megszédültem, az adrenalin lökettől... A szívem majd kiugrott a helyéről, miközben egy fél másodpercig tekintetünk összekapcsolódott de ez egy örökkévalóságnak tűnt. Aztán a pillanat tovaszállt és a lány kilépett a kora esti sötétségbe. Ott ültem és csak bámultam előre az ajtó irányába. Annyian néztek rá, ő mégis engem figyelt. Miért?
    Aztán valami hirtelen felébredt bennem, egy olyan részem amelyet eddig sosem ismertem. A vadász... Talán ez volt énem azon része, melyet eddig elnyomtam magamban? A ragadozó ösztönlény? Nem maradhatok, akármennyire is sajnálom, ennyi elég volt egy napra.
    Felállok a lépcsőről és elindulok rohamtempóban a kijárat felé. Amint odaérek feltépem az ajtót és már szinte kétségbe esetten keresem őket.
    Ha ott vannak még a közelben, akkor még egy darabig figyelem őket, aztán a gondolataimba merülve indulok hazafelé a tiszta éjszakai égbolt alatt és próbálom megemészteni ezt az eseménydús éjszakát. Ha nincsenek ott akkor rohamtempóban indulok hazafelé. Ez már túl sok volt nekem egy napra. Nem szeretném, hogy a végén még belekeveredjek valamibe... ezzel talán már elkéstem?
    avatar
    Crion
    Admin
    Admin

    Tartózkodási hely : Nicosia

    Karakterlap
    Szint: Admin
    Fókuszpont: Túl a fókuszon
    Rang: Főisten

    Re: Lagos

    Témanyitás by Crion on Csüt. Ápr. 26 2018, 11:13

    A pillanat hirtelen és hamar tovaszáll. De te nem hagyod, hogy ilyen könnyen meglépjen előled. Kényelmedből azonnal robbansz, amint bezáródik az ismeretlen szépség mögött az ajtó. Lépteid nyomán mély nyikorgással sóhajt az öreg fogadó padlója, s hasonló puffanással csapódik mögötted az ajtó, mint ahogy érkeztél. Kétségbeesett határozottsággal kapod jobbra majd balra a fejed az utcán, s sikerül észrevenned. A közeli sarkon még ott áll Ő, smaragd szemei a Hold ezüst fényében még inkább felragyognak akár egy külön égitest, végül lehajtja a fejét és eltűnik a házak takarásában. Nem gondolkodsz tovább és cselekszel. Párat szökkensz és már ott is vagy a sarkon ahol befordulsz és.. zsákutca.
    A több méter magas kőfal mely utadat zárja a keskeny utcán áthatolhatatlannak tűnik, s előtte valamiféle különleges, zöldes, átlátható füst gomolyog. Színe igen emlékeztet valamire, és talán ezzel az éjszakával mindez mélyen az elmédbe égett. Túl sok a kérdés, túl sok a megválaszolatlan és bugyuta kérdés. Mégis miért várt ennyit a világ? Végül téged is, valami ismeretlen erő az utadra indít és ösztökél a változásra? Kik lehettek ezek? Egyáltalán miért te, miért te? Lehetetlen lenne megmagyarázni mindezen gondolatok összességét ez alatt az éjszaka alatt. Pár percet még vársz, hátha visszajönnek és valaki elmagyarázza, hogy még is mi a fene folyik itt. De semmi. Nem érkezik senki a segítségedre, így inkább jobb, ha haza indulsz.
    Amint megfordulsz, s tekinteted felemeled szemben találod magad a vak öreggel. Szemeid egy pillanatra elkerekednek, s még mielőtt szóra nyithatnád a szád a férfi hirtelen mozdulattal nyúl a fejed felé. Tenyere eltakarja a szemed, s ujjaival a fejedbe kapaszkodik, mély levegőt veszel, s felragyog minden.

    Villódzó képek követik egymást, kusza és rendezetlen formában. Az elmédet és lelkedet mintha szablyákkal hasítanák több millió apró darabra, majd raknák össze őket újra értelmes képekké. Mindeközben egy különös monológot hallasz, mely újra és újra ismétli önmagát. Hirtelen csend és sötétség. Mély morgást hallasz magad mögül, s a vak mélységből egy különös lény vadítóan kék szemei mutatják meg magukat. A pupillák vékony vágásúak, s szigorú egyensúlyban méregetnek tetőtől talpig. Hirtelen fordul meg veled a világ, s egy alig átlátható fal mögött találod magad. A sárgás fények, melyek áthatolhatatlanul világítják meg az előtted levő képet, két óriási kéz árnyékát vetítik eléd melyek feléd nyúlnak, s megragadnak, majd elemelnek a talajtól. A levegőből ismét egy új kép mutatkozik meg. A bestiára emlékeztető szempárt a pár perce látott zöldes füst mossa el, mintha egy árva vízcsepp hullott volna a nyugodt tó felszínére. Ahogy a hullámok elülnek, azok a misztikus és hívogató smaragdpillantások kerülnek elő ismét. Megigéző szemrebbenések, s a kirajzolódó arc végül pár néma szót szól hozzád, majd újra semmivé vállnak a füst rejtekében. Újra maga köré ölel a sötétség, s végül saját szemeid is nyugovóra térnek.

    Levegőért kapkodva ébredsz fel az utca kövein. Arcodat egy árva, kóbor macska nyalogatja érdes nyelvével, s amint megmozdulsz, nyivákolva szalad el, kitudja hová. Ma úgy tűnik az Istenek, ha léteznek egyáltalán igen csak a bolondját járatják veled, s tényleg úgy tűnik valami a kezdetét vette. Hogy mégis micsoda? Arra talán már csak a holnap ad majd választ. Óvatosan feltápászkodsz a hideg kőről, s végül hazafelé veszed az irányt.
    avatar
    Dalaran

    Tartózkodási hely : Lagos

    Karakterlap
    Szint: I.
    Fókuszpont: 0
    Rang: Tanuló

    Re: Lagos

    Témanyitás by Dalaran on Csüt. Ápr. 26 2018, 19:47

    Az események olyan gyorsan történnek, hogy szinte időm sincs reagálni, vagy gondolkozni közben. ösztönből cselekszem és ez érezhető is... Aztán jön a vak koldus és az egész világ kifordul magából.
    Őrült egy látomás volt, de vajon nem álom ez az egész?! A gyönyörű lány, aki csak engem szúrt ki a tömegből, a titokzatos zöld füst, aztán pedig az a vén koldus. Amikor magamhoz térek felüvöltök, de ez talán már csak az álom hozománya, ha egyáltalán álom volt ez...
    - NE MENJ EL!
    Aztán megrázom a fejem, miközben az ijedt macska elrohan. Éjszaka van már, de az ivó is kiürült, vajon mennyi ideje feküdhetek itt? Ez az egész tényleg a könyvekre hasonlít amit a hősökről olvastam, és mi ez az egész. Most már egész biztos, ez mágia volt. Bármennyire is tagadom, vagy ódzkodom tőle, egyszerűen nem tudom mással megmagyarázni ezt a sok furcsaságot. Azért a biztonság kedvéért még egyszer jól belecsípek a karomba, hogy biztos nem álmodom-e ezt az egészet, de a várt hatás elmaradt. Ezek szerint az egész igaz volna? Minden amit a könyvekben leírnak? Ez az egész humbug igaz volna? Ha viszont a mágia létezik, akkor egy ilyen egyszerű kis falusi parasztot mint én miért talál meg? Lehet furcsán hangzik, de valamiért úgy érzem az este történteknek én voltam az egyik főszereplője, a vak koldus, aki mindent lát. A titokzatos lány, aki egyik pillanatról a másikra eltűnik? Ez nagyon furcsa, de abban biztos vagyok, hogy ez itt és most velem történik. Talán erre vártam egész életemben? Hogy én is számítsak és ne az isten háta mögött éljem le az életem egy kis tanyán? Csak kérdések és semmi válasz. Ha ez lenne az életem célja, akkor állok elébe. Meg fogom találni a válaszokat. Először is, a koldus nincs sehol. Vajon melyikőjüket lenne esélyem először megtalálni? Ez nem izgat senkit, már úgy is meghoztam a döntést magamban. A lány után fogok elindulni. Kerüljön bármibe is meg fogom találni. Nevet, fajt, de még hovatartozást sem tudok, de egyvalami belém vésődött. A smaragd szín szemeket ezer közül is felismerném és az arcot is. Ha a városban vannak, akkor még talán az éjjel vagy hajnalban lehet esélyem elkapni őket valamelyik fogadóban.
    Nagyon gyorsan haza nyargalok és összedobálom azokat a dolgaimat amit a legfontosabbnak találok egy ilyen vállalkozáshoz, ruha, élelem... pénzt sajnos kénytelen vagyok elvenni a szüleimtől, de tudom, hogy meg fogják érteni. Megírok gyorsan egy levelet erről az egészről, hogy mi történt velem, illetve miként éreztem egész életemben. A megspórolt pénzünket, ahogy van elteszem. Tudom, hogy apám hol tartja a másik részét, ezért mondhatni, hogy csak a saját vésztartalékomat veszem el, de azért elnézést kérek tőlük a kis levelemben és ígéretet teszek, hogy vissza adom kamatostul. Aztán a kis levelet ott hagyom a szobámban, Bökőt a hátamra kötöm, és már indulok is.
    A hajnalt azzal töltöm, hogy felkeresem Lagos összes általam ismert fogadóját, még a hegyes fülűekhez is elmegyek, de semmi...
    Hát akkor nincs más hátra mint előre. A falon ma hajnalban is csak ismerősök állnak őrt, így kérdezősködés nélkül kiengednek a faluból. Azt hazudom, hogy csak egy kicsit megyek el és pár nap múlva vissza térek, de mélyen legbelül érzem, ez nem így lesz.
    Hogy merre is indulok pontosan? Azt nem tudom, de amíg tudok adni a lányról egy viszonylag pontos személyleírást addig nagy baj nem lehet. Hát itt az idő. Nem akarom, hogy a szüleim bármilyen mágikus hülyeségbe belekeveredjenek. Ezzel nyugtatom magam, nekem viszont mennem kell. Most mennem kell. Egy olyan részem ébredt fel, amit eddig nem is ismertem, ami éhezik a kalandokra és a kihívásokra. Hát itt az idő, hogy megtaláljam a helyem ebben az egyre furcsább világban!
    avatar
    Crion
    Admin
    Admin

    Tartózkodási hely : Nicosia

    Karakterlap
    Szint: Admin
    Fókuszpont: Túl a fókuszon
    Rang: Főisten

    Re: Lagos

    Témanyitás by Crion on Vas. Május 13 2018, 17:21

    A ködös képek eltávoztak a fejedből, s az érzések melyek belevájták magukat a lelkedbe és az elmédbe maradtak. Megmagyarázhatatlan minden, ami a mai ártatlan éjszakán történt veled, de végül olyan dologra sarkalltak, ami valószínűleg elkerülhetetlen volt. Ébredésed után azonnal haza siettél, felszerelésed összepakoltad, majd a levél megírása után óvatosan zártad be a múltad első ajtaját. Az ismerősök által őrzött városfalon egyszerű volt átjutni, s kivetetted magad az ismeretlenbe.
    Jó-néhány órán keresztül meneteltél megállás nélkül a vadonban. Ilyen messzire még sosem merészkedtél, s a volt otthonod zajai már végleg elültek. Egy magaslatról még utoljára visszatekintettél Lagos magányosnak tűnő látképére. A pirkadatban az ég felé kúszó kémények füstjei még egy utolsó próbálkozással vissza akartak csalogatni a biztonságos falak közé, de már késő. Fejed leszegted, s azzal végleg magad mögött hagytad a helyet, melyet eddig otthonodnak nevezhettél.
    A reggeli nap sugarai könnyedén vágtak utat maguknak a ritka lombkorona levelei között. Ez annyit jelentett, hogy lassan kiérsz a Lagos környékét beterítő erdőségből.
    -   Segítség! – hallatszott a kiáltás. Hangosan szólt, s az irányát is könnyedén meg tudtad becsülni, hisz igazán közelről érkezett a női hang segélykérése. Ahogy a hang felé fordulsz, valamiféle különös moraj is érkezik az előző hang irányából, s egy újabb sikoly.
    Ilyen hamar utolért volna a kalandos élet? És ilyen hamar bele is akarna vetni a sors egy újabb furcsa eseménybe? Nem törődve a kérdésekkel óvatos sietéssel közeledsz a hangok irányába, szerencsédre még az erdő takarásában. Ahogy közelebb érsz, ritmusos hangzatban dübög a föld, s mély morgó hangot hallasz. Egy nagyobb bokor mögött megbújva, tekinteted kidugod az apró tisztásra, s nyilvánvalóvá válik a helyzet.
    -    Ha tovább bömbölsz, felfallak téged a barátocskáddal együtt. – érkezik a dörmögő hang a tőled háromszor akkora lényből. Kezében egy méretes buzogány, vállán kecske irha, s egészen a rejtekedig elérezhető förtelmes bűz. Gyorsan merülsz el a könyvekben olvasottak után kutatva, s nincs nehéz dolgod azonosítani a lényt mely cammoga közeledik a segélykérésért kiáltozó egyénhez. A hang melyet követtél egy szőke lánytól érkezik. Veled egyidősnek tűnik, s karjaiban egy fiatalabb fiút tart. Ruhája szakad, a fiú páncélja véres és összetört. Mellettük a fűben egy kisebb, szőrös lény acsarog az Ogréra mely buzogányját vonszolja maga után.
    -  Kiélvezem én ezt a helyzetet aranyoskák, ne féljetek csak egy ideig fog fájni. Finom gyermek leves, az ám az igazi! – folytatja beszédét az Ogre, majd gusztustalan, vaskos nyelvével körbe nyalja pofáját.
    -  Valaki… akárki… kérem, segítsen! – kiált fel újra a lány, mire a kis lény megiramodik mellőle. Gyorsan szökken, s azonnal ráveti magát támadójukra. Apró állkapcsát az Ogre húsába mélyeszti, mely egy egyszerű mozdulattal rázza le az állatot magáról, s csapódik be rejteked mellé. A kis lény, azúros tekintetével egyenesen rád mered, mancsát feléd nyújtja, végül lehunyja szemeit, s elterül a földön. A lány ismét sikít, s érthetetlen nyelven kezd dünnyögni magában. Társát egyre jobban és jobban szorítja magához, s az Ogre egyre közelebb ér hozzájuk. 
    avatar
    Dalaran

    Tartózkodási hely : Lagos

    Karakterlap
    Szint: I.
    Fókuszpont: 0
    Rang: Tanuló

    Re: Lagos

    Témanyitás by Dalaran on Hétf. Május 14 2018, 00:42

    Azon töprengek, hogy milyen életet is hagyhattam magam mögött, mikor már mélyen az erdőben járok. Ilyen messzire még sosem jöttem Lagostól. Talán visszafordulhatnék, de lábam és szívem már visz előre az úton. Meg kell találnom őt és beszélnem kell vele. Milyen gyermekded indok ez egy ilyen utazás kimagyarázására, de nem tehetek róla, ha valójában így érzem.
    Egyszer csak a semmiből segélykiáltást hallok. Női hang, nagyjából korombelié lehet. Nem tehetek mást, az ösztön dolgozik bennem. Rohanok a hang irányába, aztán megérzem azt a förtelmes bűzt. Ez az Ogre bizony jó messzire tévedett otthonról. Minden esetre a lány kezében talán öccsével, vagy szeretőjével már valószínűleg az utolsó imádságot mormolhatja magában. Mi esélyem lehet nekem Bökővel ez ellen a szörny ellen. Az csak az egyik, hogy legalább 2-3-szor nagyobb nálam, de még olyan bűze is van, hogy azzal is simán gyilkolni lehetne. A kis bokor fedezékem, ahol eddig tétlenkedtem, azonban leleplezésre kerül egy az orkról lepattanó kis állat által, aki valószínűleg gazdáját akarta védeni és ezért ugorhatott neki talán az óriásnak.
    Nem tudom pontosan, hogy mi történhetett vele, de mielőtt behunyja a szemét még segélykérően rám néz... Aztán a pillanat egy tört részére beugrik a smaragd tekintet. Őt kéne űznöm és közben mégis, mire vetemedek?
    - Héj te otromba, ostoba troll... vagy mi is vagy te? Ogre? Agyatlan idióta...
    Pattanok fel rejtekemből és az első kezem ügyébe kerülő nagyobb követ megragadom és megcélzom a fejét. Viszonylag közel vagyok, nem okozhat problémát fejbe vágni ilyen távolságról. Felemelem a követ és teljes erőmből lódítom felé. Eközben a félelem is mély barázdát váj lelkembe, már látom a lagosi újság szalagcímén a halálhíremet. Talán, talán ha a gyorsaságomat használom lehet esélyem ellene.
    - Fussatok, gyorsan! Amíg ide figyel. - Üvöltök a lány felé.
    - Ide figyelsz már te ostoba. - Dobom közben az ogre felé a második követ szintén a fejét célozva. Remélhetőleg mostanra sikerül teljesen magamra terelnem a figyelmét, így a lánynak van végre ideje befejezni az imáját és cselekedni. Annak is örülnék, ha támadna, de az is nagyon jó lenne ha menekülnének, legalább nem kell velük foglalkoznom.
    Felgyorsítok a tőlem telhető maximális sebességre és remélhetőleg az óriás első csapását sikerrel elkerülöm. Ekkor érhetek valahova a bokája hátulja közelébe. Esélyem most még nem lesz a fejéhez közel kerülni, azt maximum is csak akkor ha valahogy sikerülne térdre kényszerítenem. Előrántom Bökőt és remélem, hogy a kardnak még van annyi éle, hogy megsebezze az ogrét. A lendület segítségével és karom minden erejével átszúrom az ogre bokájának hátsó inát. Ha ez sikerül és a lény tovább próbálna arrébb tessékelni, lebuknék egy esetleges újabb támadás elől és azzal a lendülettel kirántanám a kardom belőle, majd ugyan azzal a lendülettel a másik bokája után vágnék és egy határozott ugrással ugranék ki az ogre alól...
    avatar
    Crion
    Admin
    Admin

    Tartózkodási hely : Nicosia

    Karakterlap
    Szint: Admin
    Fókuszpont: Túl a fókuszon
    Rang: Főisten

    Re: Lagos

    Témanyitás by Crion on Hétf. Aug. 06 2018, 22:41

    Emelt fővel léptél ki rejteked mögül, s talán ez a lépés könnyebbnek bizonyult, mint annak megtétele, mellyel magad mögött hagytad Lagos apró falvát. De most talán az életedet teszed kockára, de miért? Közéd és a smaragd szempár elérése közé semmi sem állhat, s főleg nem egy ilyen teremtmény. Lehajolsz, s jól rámarkolsz a kezed ügyébe kerülő kavicsokra. Ócsárlásod után szabadjára engeded a követ, mely szélsebesen száguld az ogre ormótlan feje felé. A kő nagyot koppan a lény fején, s az megtorpan a két sebesült előtt. Tenyerét a fejéhez emeli, s végigsimítja kopasz, felhorzsolt skalpját, melyből kifakadt a vér.
    - Ki merészeli megsérteni a nagy és csodás Gultragot?! – kapja feléd a fejét az ogre, s azon nyomban megküldöd a következő kaviccsal. Talán az adrenalin okozza ezt az erőnövekedést, hisz a következő kődarab is vérét szítja a hatalmas lénynek. Oldalra sandít ostoba fejével, s már nem találja a helyén a lányt és a megsebesült fiút. A terved bejött, s úgy tűnik, csak ketten maradtatok a ringként felsorakozó faaréna közepén.
    - Átkom reád, te apró csupaszbőrű! De legalább nézel ki olyan finomnak egy magad, mint az a másik két nyápic. – veri buzogányát a földhöz, melytől megremeg a talaj. Szabad tenyerét a földre helyezi, s ebből a harci állásból mér végig téged. – Fegyvertelen jöttél, hogy megvédd a féreg társaid, de a szagod… eltér az övéjüktől. – forgatja szemét, s mélyeket szippant a levegőbe, ahogy körkörösen kezd mozogni körülötted. Mégsem tűnik olyan bugyutának, mint ahogy azt egy átlagos ogrétól elvárnád, s ez éppen némi taktikával állt elő ellened. – Szagoltam már hozzád hasonlót fiú, de te nem leszel olyan szerencsés! – vágja hozzád szavait, majd elrugaszkodik. Talpa alatt megreped a száraz föld, s ekkora testtől szokatlan gyorsasággal repül feléd Gultrag eltakarva egy pillanatra a napot. Lábaid megfeszülnek, s felkészültségednek hála sikerül elkerülnöd a hatalmas test becsapódását. Az elvétett ütés helyén egy méter átmérőjű kráter tátong. Az ogre lendületéből adódóan megfordul, s vízszintes csapásával lódítja meg a buzogányt feléd. Gyorsan vágod magad hasra, majd utánozva mozdulatait te is négykézlábról iramodsz meg a bestiának. A Bökő karcos hanggal csúszik ki a hüvelyéből, s recés, rozsdás pengéjét az ogre bokájának nyomod, miközben végigcsúszol a lába alatt a harmatos fűben. Terved úgy tűnik bevált, s gyorsan pillantasz le a kezedben szorongatott Bökőre. Szemeid elkerekednek, s meglepődve győződsz meg arról, hogy a pengéd beletört az ogre vaskos bőrébe.
    - Hová figyelsz csupaszka?! – ránt vissza a harc hevébe a felhívás, mire Gultrag méretes talpa a mellkasodba ékeli magát. A tüdődből azonnal kiszáll a levegő, s lábaid elhagyják a talajt. Akár egy ágyúgolyó repülsz keresztül a réten, s nagyot zakózva kötsz ki egy fa oldalában.
    -
    Minden rendben? – hallod a segélykérésért kiáltó lágy hangot. Látásod végül kitisztul, s a szőke lány veregeti meg az arcod, hogy magadhoz térj teljesen. Azúrkék szemeiben meglepettséget, aggodalmat és fájdalmat látsz, s értetlenül tapogatja végig a felsőtested sérülések után. A fájdalom pár másodpercig még tombol a mellkasodban, de hamar elül ez az érzés.
    -
    Lenyűgöző! – ámul, s bámul a lány majd zavartan rántja le rólad a kezét, amint meghallja Gultrag felétek közeledő, dübögő lépteit. A lány gyorsan társa kardjáért nyúl, majd a kezedbe nyomja azt, de a kezedet nem ereszti. Szőke fürtjei elemelkednek a válláról, s szemei arany színben kezdenek izzani, amint ismét kántálni kezd.
    -
    Imádkozom hozzád, én istenem, ki mindent elpusztít. Vezess engem a legfelső mennyekből, és add apró testemnek mindenható erejét szentednek. Ereszkedj le a mennyekből, és uralkodj e Föld felett! Háború Istenének Áldása! Nirsis Is’roda! – Amint a lány abbahagyja imáját, bőröd felszínét aranyszínű aura lengi körbe. Bensőd, s izmaid majd felrobbannak, s szorításod alatt az edzett acélkard markolata majdhogynem megreped. Nem igazán érted, mi is történt, de kérdezni sincs lehetőséged, hiszen a lány elájult.
    - Dugd elő a pofád, féreg! – hallod az egyre hangosabb kacajt, mellyel az ogre feléd tart. Mindhármatok sorsa immár végleg csak a te kezedben van.
    avatar
    Dalaran

    Tartózkodási hely : Lagos

    Karakterlap
    Szint: I.
    Fókuszpont: 0
    Rang: Tanuló

    Re: Lagos

    Témanyitás by Dalaran on Vas. Aug. 12 2018, 18:01

    Az első és egyben a nap legnagyobb meglepetése, hogy az ogrét a dobásokkal meg tudtam sebezni. Nem is kicsit, még az a büdös undorító vére is kiszökött. Hát igen nem vitás, kapta a leütésest. Miután sikeresen magamra vontam ellenem figyelmét, jöhetett a kieszelt taktika kivitelezése. Minden képzés és tanult trükk nélkül rontottam rá. Csupán csak ösztöneimre hagyatkozhattam, de azok ma másodjára sem hagytak cserben, mint amikor a köveket dobtam. Gultargnak hívják, tehát ennek a megtermett baromnak még neve is van. A szagom eltér az övéktől? Ezzel meg mire akart célozni? Hiszen én is ember vagyok ugyan úgy mint feltehetőleg a lány és társa. Ezek után elkezdtünk körözni egymás körül, aztán Gultarg hirtelen elrugaszkodik. Támasztó lába nyomán felrepedezett a föld. Szokatlanul gyors. Valószínűleg már számtalan harcot megjárhatott, azonban hatalmas mérete egyben a gyenge pontja is, hiszen ettől lassú is. 
    Két ütését sikerül kikerülnöm. Ismét csak azok az ösztönök. Aztán a lába felé iramodok és előrántom a rozsdás Bökőt, melynek pengéje, bár megsebzi a hatalmas teremtményt, olyan erővel suhintottam oda, képzeletben már el is választottam lábát a bokájától. A valóság azonban teljesen másképp alakult. Bökő markolata a kezemben maradt, én pedig úgy meglepődtem, hogy elkövettem egy harcban a végzetes hibát és nem figyeltem Gultargra. Amit üvölt felém ez a kétlábon járó szemétdomb azt már meg sem hallom. Az ogre hatalmas talpával telibe mellkason rúgott. A levegő, a nyomás következtében kiszalad tüdőmből. Várom a reccsenést és a sötétséget, életem lepörög előttem. Azok a smaragd szempárok, sosem találom meg őket újra. Azért szép volt...
    A következő kép amire emlékszem, hogy a levegőben szelem át a kis erdei arénát s annak másik oldalán egy fa kérge fékez meg attól, hogy az egész világból kirepüljek. 
    Ijedten tapogatom mellkasomat, de a bordáim épnek tűnnek. 
    - Ez meg, hogy a francba lehetséges? - Csúszik ki a számon, de ez amolyan költői saját magamnak feltett kérdés lett volna, ekkor azonban megszólal a lány.
    - Hát igazából most nem nagyon tudnám neked definiálni a rendben fogalmát, de még élek, szóval úgy sejtem igen. Te meg mi a fenét keresel itt. Fogd meg a társadat ha még életben van és menjetek innen. Nyerek nektek egy kis időt, de... - Nem hagyja azonban, hogy befejezzem mondandómat. Előkapja társa edzett acél kardját, azzal a lendülettel a kezembe is nyomja, de itt nem hagyja abba. Valamiféle imádságba, vagy kántálásba kezd. Varázsló? Mi lehet ez mágia? Hogyan, és nekem mi a fene közöm van hozzá. Nincs esélyem megkérdezni, mert amint végez el is veszti az eszméletét. Remek, tehát akkor vagy megölöm ezt az ogrét, vagy megesz minket vacsira. Amint a lány végzett én úgy érzem, hogy Salonir legnagyobb csúcsát is meg tudnám mászni. Valamit csinált velem, aminek következtében mintha még három Dalaran izomzatát rendelték volna az enyémhez. Nem tudom mi ez, de ki kell használnom, felteszem ez a lány nem egy gyakorlott mágus lehet, így az igéi sem tarthatnak sokáig...
    Elkapom a kardot, kicsit arrébb kúszok a bozótban, hogy ne fedjem fel tartózkodási helyüket ellenfelemnek, aztán kiemelkedek a bozótból és könnyedén megpörgetem a kardot egy szelíd csuklómozdulattal, majd a tisztás felé sétálok. 
    - Gultarg, itt vagyok! Most jön még csak a második menet. 
    Maximális sebességre kapcsolok és megközelítem az ogrét, de aztán a legutolsó pillanatban, mielőtt még elkaphatna, irányt is váltottam és a gyengébbik keze felé kerültem. Nem csak a gyorsaságom, de az erőm is megnövekedett. Ezzel a kardal remélhetőleg képes leszek már komoly kárt tenni Gultargban. Megcélzom a bal bokáját, nagyjából ott ahol a bokaszalagját sejthetem. Nem vagyok ogre biológus, de a lábszárnál egyértelműen húzódhat valamiféle izomköteg, ami megtartja ezt a testet. Ha sikerül elérnem, akkor a gyorsaságom lendületét és a megnövekedett erőmet kihasználva megpróbálom átvágni a bokáját, hogy ez a lába teljesen használhatatlan legyen. Remélhetőleg ettől elveszti az egyensúlyát és oldalra dől, eközben megpróbálok a másik oldalába kerülni és a jobb karja alatt felugrok a mellkasáig és az edzett acél pengét markolatig szúrom remélhetőleg a tüdejét eltalálva. Mindezek után úgy tépném ki a kardot, hogy minél nagyobb kárt tegyek a szövetekben. Ha ezt sikerülne úgy teljesíteni, hogy ne sodorjon le magáról. Akkor még egyszer beleszúrom a kardot, most azonban rá is taposok, hogy még mélyebbre küldjem ebbe a rusnya testbe és ezzel a lendülettel leugrok ellenfelemről!

    Ajánlott tartalom

    Re: Lagos

    Témanyitás by Ajánlott tartalom


      Pontos idő: Csüt. Szept. 20 2018, 18:58